„Indoárja nyelvek” változatai közötti eltérés

[[Image:Sarnath_Pillar_Edict.jpg|thumb|200px|[[Asóka]] egyik felirata bráhmi irássalírással [[Szárnáth]]ban]]

Az '''indoárja nyelvek''' az indoeurópai nyelvcsaládon (indogermán nyelvek) belül csoportosított rokon nyelvek összessége, amelyet az i. e. 2. évezred elején a mai Irán területére bevándorló, magukat [[árják]]nak nevező népcsoport beszélt. Ezek egy része megmaradt Iránban, (iráni nyelvek) más részük [[India]] északi és középső területeire vonult tovább az i. e. 2. évezred derekán. Iránban az avesztai és az óperzsa nyelvek illetve Indiában a szanszkrit nyelv rokonsága az ősi írásos emlékeken még megfigyelhető volt. A több mint 200 indoárja nyelvet mintegy 825 millió anyanyelvi beszélő vallja magáénak elsősorban India középső és északi részén.

A legrégebbi irodalmi nyelvemlékek a szájhagyomány útján évezredekig fennmaradt [[Védák]] is az indoárják ősi nyelvén született az i. e. 2. évezred vége felé, majd ez a nyelv szigorú szabályrendszert kapott (→[[szanszkrit nyelv]]) és lassan kihalt a köznépi beszélők körében, ugyanakkor egyes változatai India vallási mozgalmai révén ([[buddhizmus]], [[dzsainizmus]]) tovább fejlődtek, kialakítva a középind nyelvek új csoportját, melynek összefoglaló neve a [[prákrit nyelvek]] (ebbe a csoprtbacsoportba tartozott a köznépi [[páli nyelv]] is, amelyen [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] prédikált).

*Az első évezred végére kifejlődött [[apabhransai nyelv|apabhransai]]

A 2. évezred elején a középind nyelvekből fejlődtek ki az [[újind nyelvek]]. Az ''indoárja nyelvek'' mint megnevezés az Indiában beszélt [[dravida nyelvek]]től és a [[munda nyelvek]]től különbözteti meg a csoportot.

Az újind nyelvek az óindhez képest egyszerűsödést figyelhetünk meg, a szóvégi -a hang eltűnik: pl. bhárata → bhárat (India). A ragozás rendszere átalakult, például az igeragozás segédigék kapcsolásával jön létre.

Az irodalom a 12. – 1512–15. századtól jelenik meg az újind nyelvekben, túlnyomó többségben vallási tárgyú költemények jellemzik, világi irodalom szinte nincs. A klasszikus szanszkrit eposzok ([[Mahábhárata]], [[Rámájana]], [[Bhágavata-purána]]) fordításai is ekkor jelennek meg, elsősorban vallási indíttatásból. A szókincsben a szanszkrit hatás jelentős.

A [[Srí Lanka|Srí Lankán]] (Ceylon) beszélt [[szingaléz nyelv]] nagy mértékben eltér az újind fejlődés fő vonalától, mivel földrajzi helyzeténél fogva némileg külön utat járt, ugyanakkor vallásilag [[buddhizmus|buddhista]], míg a szanszkrit nyelv a [[hinduizmus|hindu]] vallással együtt alakult. Ugyanígy a [[cigány nyelv]] is nagy mértékben változott, mivel beszélői a 7. század környékén már kivonultak Indiából.

Az újind nyelvek irodalmi alakja csak a 19. század végén alakult ki, párhuzamosan azzal, hogy szorosabb kapcsolat alakult ki Európával, illetve az európai irodalom is megjelent az indiai nyomtatott művek között. Ekkor szivárogtak be az angol kölcsönszavak is az újind szókincsbe.