„Iulius Nepos római császár” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
kékít
9. sor:
| uralkodás_vége = [[475]]. [[augusztus 28.]]<br>({{Életkor-holt2|474|6|0|475|8|28}} évig)
| előd = [[Glycerius római császár|Glycerius]]
| utód = [[Romulus AugustulusAugustus római császár|Romulus Augustulus]]
| uralkodóház =
| születési dátum = [[430]] körül
23. sor:
}}
 
'''Flavius Iulius Nepos Augustus''', általánosan elterjedt néven '''Iulius Nepos császár''' ([[430]] körül – [[480]]. [[május 9.]]) nyugatrómai császár volt, aki 474 és 475 (Dalmáciában 480) között uralkodott. Uralkodása idején a Birodalom újra fennhatóságot szerzett [[Dalmácia]] felett, azonban kénytelen volt feladni [[Gallia|Galliát]]. Ez utóbbi kudarca után [[Orestes]] seregeivel megtámadta, saját fiát, [[Romulus AugustulusAugustus római császár|Romulus Augustulus]]t ültetve a trónra. Nepos Dalmáciába menekült, ahol 480-ban bekövetkező haláláig uralkodott római császárként. Formailag tehát ő, és nem Romulus Augustus volt az utolsó nyugatrómai császár.
 
== Élete ==
[[430]] körül született. Apja, [[Nepotinus]] ''magister militum'' (a hadsereg főparancsnoka) volt [[Avitus római császár|Avitus]] uralkodása idején. Anyja [[Szicília]] és Dalmácia parancsnokának, [[Marcellinus]]nak volt a nővére. A [[Corpus Iuris Civilis|Codex Iustinianus]] is megemlíti a nevét, mint dalmáciai tábornokot [[471]]-ben, ám mind a mai napig nem tudni, hogy ez őt vagy apját jelenti.
 
Nepos 468-ban vette át a parancsnokságot Dalmácia felett, amely csupán névlegesen tartozott a birodalomhoz, valójában független terület volt. [[I. León bizánci császár|I. Leó bizánci császár]] feleségének, Aelia Verinának az unokahúgát feleségül adta hozzá. Mivel nem ismerte el [[Glycerius]]-t római császárnak, annak 473-as trónra lépése után katonai támogatást nyújtott Neposnak, akit kiszemelt a nyugatrómai trónra. Nepos csapatai 474 júniusában [[Ravenna|Ravennába]] vonultak, ahol kikényszerítették Gylcerius lemondását, akit [[Salona|Salonae]] püspöki székébe száműztek.
 
Trónra lépését elismerte mind a római szenátus, mind a nép, és Leó bizánci császár is. Ezután egy rövid időre ismét a Nyugatrómai Birodalom részévé vált Dalmácia, ám Gallia nagy része elszakadt tőle. Itt ugyanis [[Eurich nyugati gót király|I. Eurich]] került hatalomra, aki felszámolva az addig fennálló rendszert, önálló államot hozott létre a korábban névleges római uralom alatt álló területen. Bár a Nepos által kinevezett főparancsnok, Ecdicius, aki Avitus császár fia volt, mindent megtett a kulcsfontosságú város, Arverna védelme érdekében, a túlerő felett nem tudott győzni. Nepos nem tudott erősítést küldeni, így végül kénytelen volt követséget meneszteni a gót királyhoz, és 475-ben lemondani a teljes területről a vizigótok javára. A szerződésben nem csak hódításaikat ismerték el, de [[Hispania]] nagyobb részét is megkapták.
41. sor:
 
{{Római császár|előző= [[Glycerius római császár|Glycerius]] |
|következő= [[Romulus AugustulusAugustus római császár|Romulus Augustulus]] |
|évek= [[474]] – [[475]]<br><small>([[de jure]] [[480]]-ig) |
}}
47. sor:
{{Római császárok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Ókor||Ókori Róma}}
[[Kategória:Római császárok|Nepos]]
[[Kategória:A 430-as években született személyek]]