„Iszlám üvegművesség” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Technikák: képek egyelőre |
|||
5. sor:
==Technikák==
[[Image:Siria,_dromedario_porta-fiasca,_VII-VIII_sec..JPG|thumb|200px|Illatszer tartó a rendkívül kedvelt teve alakzattal, Szíria, 7-8. század]]
[[Image:Egitto_o_siria,_bottiglia,_periodo_mamelucco,_XIII_sec._02.JPG|thumb|200px|Zománcozott üvegedény a mamlúk korszakból, 13. század, Egyiptom vagy Szíria ]]
Iszlám üvegművességet az alkalmazott technikák szerint érdemes osztályozni, így az üvegfújást, a melegen megmunkált, vágott és vésett és festett tárgyak szerint. A leghíresebb mesterek és műhelyek neve csak ritkán maradt fenn, több ezer anonim üvegműves, Kairótól Delhiig, adták tovább tudásukat egyik generációról a másikra, kísérleteztek a színek, formák, technikák és felületi díszítés módszereivel. Az egyik legfontosabb technika az üvegfújás, melynek eszközei évezredek óta változatlanok. Ezzel sikerült a legváltozatosabb formákat létrehozni, a fújt üveget fából készült öntőformák segítségével magas technikai tudással alakították. Az üvegfúvás első századi feltalálása óta az alkalmazott eszközök ugyanazok voltak, amelyeket szinte a mai napig is használnak erre a célra. Fúvócső, ollók, öntőformák, nyitott edények és támaszok, lapos kő, amelyen kellően alakíthatják az olvadt fújt üveget.
12 ⟶ 19 sor:
A metszett-gravírozott technikánál finom bemetszést ejtenek egy kemény, hegyes eszközzel, amely lehet például gyémánt, topáz, vagy korundszelet, ezzel hoznak létre vékony vonalas mintákat, esetleg növényi indákat, finom geometrikus alakzatokat. A fazettás dekorációval, ami az egyik hagyományos szászánida technika, általában "méhsejt" mintát hoznak létre az üvegedény felszíni csiszolásával. A relief-technika során a körvonalak kiemelése a háttérből szintén csiszolással történik, itt a hátteret mélyesztik le annyira, hogy a körvonalak kiemelkedjenek. Ebbe a csoportba a római ihletésű u.n. camea üvegek tartoznak.
==Fejlődés==
Az üvegművesség története az iszlám országokban három periódusra osztható.Az első időszakban, a késő antik és szászánida technikákat alkalmazták a gyártás során, ebbe az időszakba az Omajjád ( 661-750) és az Abbászida dinasztiák ( 749-1258) alatti kézműipar tartozott. A második időszakban aranyozott és zománcozott üvegáruk készültek, különösen poharak és mecsetlámpák, amiket elsősorban Szíriában és Egyiptomban állítottak elő az Ajjúbida (1169–1260) és Mamlúk dinasztiák (1250–1517) alatt. A harmadik időszakot a különböző európai üvegtermékek utánzása jellemzi. Iszlám üvegművesség néha drágakövek utánzásával is kísérletezett, és sokszor hasionló kidolgozást mutattak a drágakő feldolgozásánál, mint az üvegművességnél, ami annak köszönhető, hogy ugyanazok a mesterek különböző anyagokkal dolgoztak.
Szíriában és Palesztinában alkalmazkodtak a római szokásokhoz, például az ott megszokott, rendkívül népszerű kozmetikai tubust módosították kis mértékben a méret csökkentésével, amit a forró üveg manipulálásával értek el. A kiöntő részét tevefej alakra formázták, egyúttal díszítő vájatokkal látták el ezeket. Több példányt találtak ezekből a kis "dromedár lombikokból" Egyiptomban, Iránban, Irakban és Szíriában.
Egyiptomi üvegművesek kísérleteztek a forró üveg hajlításával, "csipkedésével" illetve úgynevezett bélyegzett díszítéssel, ami abból állt, hogy a forró üvegbe kisebb méretű domború vagy homorú formát nyomtak. A nyomott minták többnyire feliratok, de lehettek állatokat vagy növényeket ábrázoló vagy geometrikus minták is. A leggyakoribb u.n bélyeges poharat, az érme nagyságával megegyező díszítéssel Egyiptomban állították elő nagy számban a 8. és a 1 5. század között.
A legtöbb pecsételt poharat hivatalos mérőeszközként használták, a pecsét jelezte az űrmértéket. Nyugat-Ázsiában a pecsétek emberi fejeket, madarakat és szárnyas lovakat is ábrázoltak.
A 9. – 11. században a karcos dekoráció került előtérbe, szívesen használtak mozaikszerű díszítést, kidolgozták az aranyozást, gravírozással, metszéssel hoztak létre növényi, vagy egyszerű geometrikus motívumokat. Sok vázát már mélykék üvegből hoztak létre, aminek a felülete a metszéssel fehér lett, ez alkotta a mintát.
A leggyakoribb a különböző luxusüvegek díszítésére az úgynevezett lüszterkerámia szolgált. Ez a fényes hatású díszítőmód rendkívül népszerű volt, hiszen az üveget vagy a kerámiát úgy tudták különféle adalékanyagokkal bevonni, hogy az nem vesztette el eredeti csillogását. Az üveg felületét finoman porított fémoxidokkal (réz vagy ezüst) befestették, majd oxigénmentes körülmények között 600 ° C-os hőmérsékleten kiégették. A hőmérséklet elég magas volt ahhoz, hogy egyesül a fém az üveggel vagy porcelánnal a tárgy felületén, de nem elég magas, hogy tompítsa a felületi csillogást. A lüszterbevonat lehetett sárga, zöld vagy piros, vagy ezek variációi.
A különböző metszési technikákat, mint például a köszörülés, ami már széles körben elterjedt a rómaiak és a szászánidák körében is, sikerült feléleszteni a 9. században, és elterjedten használták az üveg megmunkálása során is. Korai példák mutatják, hogy a bemélyített, ferdén fazettált mintákkal díszített üvegedények igen népszerűek voltak már ebben az időszakban is.
A második metszési stílus az volt, ahogy az egész háttér eltávolításra kerül, így a díszítés domborműves hatást kelt. Ez a technika különösen Észak-kelet Iránban volt népszerű, például Nisápurban találtak számtalan leletet, de szinte biztosan létezett máshol Nyugat-Ázsiában és Egyiptomban. is ilyen műhely. IHC azonos stílusok vágásUgyanezt a technikát alkalmazták a hegyi kristály metszésénél is. Ezzel a technikával a leginkább monokróm üveget metszettek. Rendszerint színtelen, vagy zöld színű üvegeket. Népszerű volt az úgynevezett cameo technika, ahol a különböző színekre festett üvegből rétegeket szedték le és ezzel alakították ki a díszítést. Az iszlám cameo üveg általában színes dekorációs mintákat tartalmazott színtelen alapon. Az iszlám cameo üvegnek két változata van. Az elsőnél színes foltokat alakítottak ki a tárgyon olvadt színes üvegből, majd ezt csiszolták meg a kívánt mintákkal. Ez azonban a kiterjedt, nagy felületű dekorációhoz alkalmatlan volt.
A 12. a 15. századból sok üveg maradt fenn, akkor Szíriát és Egyiptomot az Ajjúbidák és a mamlúkok irányították. Több darab dísztárgy maradt fenn európai uralkodók gyűjteményeiben, hiszen az üvegtárgyak értékes ajándékként is ismertek voltak. A luxustermékek mellett mecsetlámpák, maradtak fent ebből a korból. Hiányos, törött üvegedények és töredékek kerültek elő feltárt szeméttelepek Egyiptomban (Fusztát), Qus, Antinoé feltárt régi szeméttelepeiről, illetve a Nílus-völgy, és a Quseik környékéről a Vörös-tengeren; Szudánban, Szíriában Rakka és Hama területekről, illetve a leletekben igen gazdag Jeruzsálemből. Ebben az időszakban már az üvegtermékek sorát állították elő, például palackokat, parfümtároló edényeket, lámpákat. Ivóedényeket is gyakran üvegből készítettek, de az üvegtálak szokatlanok voltak, az üveglemezek és táblák ritkák. A választék talán a mamlúk időszakban szélesebb volt mint az ajjúbidák alatt, elsősorban ivóedények és madarakkal, halakkal díszített ivóedények és csészék, valamint talpas serlegek is előkerültek. A mamlúk típusu nagy mecsetlámpa jellegzetessé vált. Aleppóban és Damaszkuszban zománcozott üvegek gyártására specializálódott műhelyek alakultak ki a 13. és 14. században. Nem figurális díszítésű zománcozott üvegeket találtak a keresztesek által ellenőrzött muszlim lakta városokban is, például Jeruzsálemben. Az ajjúbidák korában népszerű türkiz színű üvegtárgyakat 1250 körül áttetsző sárga-zöld üvegek váltották, de 1315 körül már a világos, kristálytiszta üveg lett a divatosabb.
▲Kép:Beaker_Iranian.JPG|Relieftechnikával díszített üvegserleg
▲Kép: Syrian - Beaker - Walters 4717 - View A.jpg|Aranyozott és zománcozott edény a 13. századból, a [[keresztes háborúk]] időszakából
==Források==
| |||