„Iszlám üvegművesség” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Technikák: fogalmaz, szórend
11. sor:
Az egyik legfontosabb technika az üvegfújás, melynek eszközei évezredek óta változatlanok. Ezzel sikerült a legváltozatosabb formákat létrehozni. A fújt üveget fából készült öntőformák segítségével, magas technikai tudással alakították. Az üvegfúvás első századi feltalálása óta az alkalmazott eszközök ugyanazok voltak, amelyeket szinte a mai napig is használnak erre a célra. Fúvócső, ollók, öntőformák, nyitott edények és támaszok, lapos kő, amelyen kellően alakíthatják a forró, olvadt, már felfújt üveget.
 
Az üveg elterjedt az egész iszlám világban, de Délkelet-Ázsiában, Észak-Kínában és Európában a kereskedelmi tevékenység fontos eszköze is volt. NemcsakKezdetben mintdísztárgyként dísztárgy, hanemkésőbb tárolóedényként is használták az üvegeszközöket, amelyekben olajokat, parfümöket, mindenféle folyadékokat tároltak és szállítottak. Az üveg elsőrendű eredetét elég nehéz meghatározni, hiszen sokszor nagy mennyiségben újrahasznosított üvegtörmelékkel is kereskedtek (ez a kémiai összetevők vizsgálatából derül ki), így a mesterek olcsón jutottak alapanyaghoz. A három legtermékenyebb üveggyártó terület, ahol eredeti olvasztással állítottak elő üveget az iszlám világban [[Fusztát]] (a régi Kairó) Egyiptomban[[Egyiptom]]ban, [[Szamarra]] Irakban[[Irak]]ban, és [[Nisápur]] Északkelet-Iránban[[Irán]]ban. A legtöbb tárgy nem díszített üveg volt, mivel az idők folyamán már elsősorban mindennapi használatra tervezték ezeket, tárolásra, szállításra. Ezek formájukkalFormájukkal a gyakorlati funkciót emelik ki.

A korai iszlám időszakban, különösen a kilencedik és tizedik században a hidegen csiszolt üveg lett a legkiemelkedőbb művészi formája az üvegtárgyak díszítésének. A kelet-mediterrán, római-kori, vagy a későbbi [[szászánidák|szászánida]] időszakban ismert technikát a muszlim üvegművesek továbbfejlesztették. Egyiptomtól Iránig a metszett és vésett díszítések különböző formái terjedtek el, amelyeketahol kisebb, lábbal hajtott vagy lendkerekes köszörűkkel és fúrókkal bonyolult mintázatokat hoztak létre, akár hajszálvékony bemetszésekkel is.
 
A hidegen díszített üvegtárgyakat általában a következő kategória valamelyikébe sorolják az alkalmazott eljárás vagy a minta szerint: metszett-gravírozott, fazettára csiszolt, kiemelt körvonalú, ferdén metszett dekoráció, vagy vonalas díszítésű.
 
A metszett-gravírozott technikánál finom bemetszést ejtenek egy kemény, hegyes eszközzel, amely lehet például gyémánt, topáz, vagy korundszelet, ezzel hoznak létre vékony vonalas mintákat, esetleg növényi indákat, finom geometrikus alakzatokat. A fazettás dekorációval, ami az egyik hagyományos szászánida technika, általában "méhsejt" mintát hoznak létre az üvegedény felszíni csiszolásával. A relief-technika során a körvonalak kiemelése a háttérből szintén csiszolással történik, itt a hátteret mélyesztik le annyira, hogy a körvonalak kiemelkedjenek. Ebbe a csoportba a római ihletésű u.n. cameakámea üvegek tartoznak.
 
==Fejlődés==