„Aki Kaurismäki” változatai közötti eltérés

Aki Kaurismäki dolgozott postásként, mosogatóként és filmkritikusként, és elvégezte a [[tampere]]i egyetem médiaszakát, majd bátyjával, Mika Kaurismäkival megalapította saját filmkészítő és -forgalmazó cégét, a Villealfát. A vállalat elnevezését [[Jean-Luc Godard]] francia újhullámos rendező [[Alphaville (film)|Alphaville]] című filmje inspirálta. Mika Kaurismäki szintén rendező, de ő kevésbé ismert külföldön, mint öccse. A két alkotó együtt a finn filmes termés egyötödét készítette 1980 és a korai 1990-es évek között.{{refhely|Brooke}} Felesége, Paula Oinonen festőművész, akivel 1989 óta [[Portugália|Portugáliában]] él. Kaurismäki már korán elhatározta, hogy művészetből fog megélni, de először íróként képzelte el magát, míg a filmezést csak kiegészítő tevékenységnek tekintette.{{refhely|Paavonheimo}}

[[Fájl:Aki Kaurismäki at Berlinale 2017.jpg|220px|bélyegkép|balra|<center>Kaurismäki a 2017-es Berlinálén<center/center>]]

1985-ben készült a ''Calamari Union'' című filmje, amelyben tíz férfi, valamennyiük neve Frank, megpróbál Helsinki egyik végéből a másikba élve eljutni.{{refhely|Senses of cinema}} Egy év múlva az ''Árnyak a Paradicsomban'' (''Varjoja paratiisissa'') következett, amely az úgynevezett Munkásosztály trilógia első darabja.{{refhely|Senses of cinema}}{{refhely|Port}} Ez egy kukás és egy bolti eladólány szerelmi története, amelynek főhősei, kisebb bűnök elkövetése után, felülnek egy [[Szovjetunió|szovjet]] hajóra, és elindulnak [[Tallinn]]ba, hogy ott kezdjenek új életet.{{refhely|Báron}} Ebben a filmben megjelenik a rendező visszatérő cselekményszövése: egy magába forduló kívülálló mindenét elveszti, de találkozik élete szerelmével. Agyondolgozza magát, de élete különböző váratlan események miatt még inkább kisiklik, és nem marad más út számára, mint a menekülés, lehetőleg külföldre.{{refhely|Senses of cinema}}

Filmjeiben visszatérő elemek a gépsorok és a monoton tevékenységek. A ''Bűn és bűnhődés'' nyitóképei a húsaprító gépeket, ''A gyufagyári lány'' első snittjei a gyufakészítő berendezéseket, az ''Árnyak a Paradicsomban'' kezdete pedig a hulladékgyűjtés mutatja be részletesen. Visszatérő momentum a mészárszék, a hús szeletelése is.{{refhely|Báron}} Kaurismäki alkotásai rövidek, ritkán érik el a nagyjátékfilmek általános minimumát, a kilencven percet. Az ''Árnyak a Paradicsomban'' 76 perces{{refhely|Port 2}}, a ''A gyufagyári lány'' 68 perces{{refhely|Port 3}} és a ''Vigyázz a kendődre, Tatyjána!'' is mindössze 60 perces.{{refhely|Port 4}}

Történetei lepusztult, sivár tájakon, ócska kocsmákban, koszos lakásokban, lélektelen gyárakban játszódnak, és a környezet kelet-európai, oroszos atmoszférát áraszt. A rendező emiatt mondta, hogy ''„bizonyos szempontból mi is egy kicsit oroszok vagyunk”''.{{refhely|Báron}} (Bátyjával egy Moszkva nevű kocsmát is üzemeltet [[Helsinki]]ben, a Modern Művészetek Múzeumában.){{refhely|Báron 2}} ''„A lepusztult, sivár lakások, az ormótlan, régi automobilok, a kopott, suta öltözékek (...) egyszerre idézik az ötvenes, a hetvenes éveket és korunkat. Csak annyit állíthatunk biztosan, hogy idejük a huszadik század második fele, s legalább ennyire kétséges a színterük is: mintha Európa végvidékén járnánk, a Kelet és a Nyugat határán, a szónak nem földrajzi, inkább társadalmi-történeti-kulturális értelmében”'' – írta Báron György.{{refhely|Báron 2}} Filmjei minimalisták, aszketikusak.{{refhely|Király}}

Stílusa összetéveszthetetlen. Desson Thomson, a The Washington Post filmkritikusa azt írta róla, hogy ''„aki már látott egyetlen Kaurismäki-filmet, az látta az összeset, de azért meg kell nézni mindet”''.{{refhely|Báron 2}} Filmjeinek visszatérő motívuma a bűn. A főhősök az őket körülvevő kegyetlen világ miatt lesznek bűnösök. A ''Bűn és bűnhődés'' főhőse bosszút áll a gázolón, míg ''A gyufagyári lány'' a vele ellenségesen viselkedő környezetét itatja meg méreggel saját nyomorúsága miatt. Kaurismäki főhőseit az érzelmek, szenvedélyek mozgatják, de tettüket közönyösen, szenvtelenül hajtják végre. Nem filozofálgatnak, csak teszik a dolgukat, amikor az igazi bűnösöket megbüntetik.{{refhely|Báron}} Filmjei – Király Hajnal filmesztéta megfogalmazása szerint – ''„az örök vesztesek komédiája a nagyok és kiváltságosok klasszikus tragédiájával szemben”''.{{refhely|Király}}