„Earl Wilbur Sutherland” változatai közötti eltérés

Earl W. Sutherland 1915. november 19-én született a [[Kansas|kansasikansas]]i kisvárosban, Burlingame-ben Earl Sutherland és Edith Hartshorn hat gyermek közül az ötödikként. Apjának iparcikk-kereskedése volt a városban, ahol a gyerekeknek már korán be kellett segíteniük. Earl ötévesen már egyedül horgászott a közeli folyóban, nyolcévesen pedig saját sörétes puskájával vadászott a környékbeli erdőkben és mezőkön. Szeretett sportolni, a középiskolában futballozott és kosárlabdázott, de elsősorban a teniszben bizonyult tehetségesnek. A családi bolt a 20-as években jól ment, de a [[Nagy gazdasági világválság|gazdasági világválságot]] ők is megsínylették. 1933-ban beiratkozott a [[Topeka (Kansas)|topekai]] Washburn College-ba, amit a család pénzügyi nehézségei miatt csak úgy tudott elvégezni, hogy másodállást vállalt egy kórházban. 1937-ben megszerezte BSc diplomáját és a [[Saint Louis (Missouri)|St. Louis-i]] [[Washington Egyetem (Saint Louis)|Washington Egyetem]] orvosi szakán folytatta tanulmányait. Itt a leendő Nobel-díjas [[Carl Ferdinand Cori|Carl Cori]] volt a farmakológia-tanára, aki felajánlotta a tehetséges diáknak, hogy dolgozzon asszisztensként a laboratóriumában. Carl Cori és felesége [[Gerty Cori]] a [[Szénhidrát|szénhidrátokszénhidrát]]ok metabolizmusát és azt katalizáló enzimeket kutatta, Sutherland első témája a poliszacharidok szintézisének első lépése volt, ebből írta első publikációját is.

1942-ben megkapta orvosi diplomáját, a Barnes Hospitalban elvégezte kórházi gyakorlatát, majd a [[Másodikmásodik világháború|második világháborúba]]ba éppen akkor belépő Egyesült Államok hadseregében katonaorvosként szolgált.

Katonai szolgálata után Sutherland visszatért St. Louisba és Coriék példáját követve nem az orvosi praxist, hanem a kutatói munkát választotta a Washington Egyetemen. Önálló kutatásainak első témája a hormon-([[adrenalin]]) hatásra történő glikogénlebomlás és glükózfelszabadulás volt. Felfedezte, hogy a [[glikogén]] lebontásának első fázisa annak foszforilációja és kimutatta, hogy a különböző szövetekből származó foszforiláz enzimek immunológiai tulajdonságai eltérőek, ezzel az [[Izozim|izozimekizozim]]ek egy korai példáját demonstrálta.

1951-ben irányult figyelme az adrenalin hatásmechanizmusára, vagyis hogyan éri el a hormon, hogy a sejtek elkezdjék lebontani glikogénkészletüket. Munkájában együttműködött a leendő Nobel-díjas [[Edmond H. Fischer|Edmond Fischerrel]] és [[Edwin G. Krebs|Edwin Krebs]]-szel, akik bebizonyították, hogy a foszforiláz aktivációjához [[Adenozinadenozin-trifoszfát|adenozin-trifoszfátra]]ra és [[Magnézium|magnéziumionramagnézium]]ionra van szükség.

1953-tól Sutherland a [[Cleveland|clevelandicleveland]]i [[Case Western Reserve University]] farmakológiatanszékének vezetőjeként folytatta pályafutását. Felfedezte, hogy az adrenalin egy közbenső, ahogyan ő nevezte "másodlagos hírvivő" molekula révén aktiválja a sejten belüli [[glikogén-foszforiláz]] enzimet, így érve el a cukorfelszabadítást. Sutherland hosszas munkával azonosította és izolálta ezt a molekulát, a [[Ciklikusciklikus adenozin-monofoszfát|ciklikus adenozin-monofoszfátot]]ot és munkatársával, Theodore Rall-lal közösen felfedezte a cAMP-t létrehozó [[adenilil-cikláz]] enzimet is.

1960-ban felvetette, hogy más hormonok hatásmechanizmusa is hasonló lehet: nem lépnek be a sejtbe, hanem a sejtmembránban elhelyezkedő receptorhoz kapcsolódva aktiválják a szintén ott található adenilil-ciklázt, és a cAMP a citoplazmában megindítja a megfelelő enzimreakciót. Elméletét kezdetben kétkedve fogadták, de a 60-as években kiderült, hogy az adrenalinon kívül legalább egy tucatnyi más hormon és neurotranszmitter a cAMP-t használja közvetítő molekulának. Sutherland 1965-ben kimutatta, hogy a baktériumokban is a cAMP a közvetítő ágens, pedig azoknál a hormonhatás ismeretlen. Az évtized végére általánosan elismerték, hogy a sejten belüli szignáltovábbításban a cAMP alapvető szerepet játszik.

Sutherland 1963-tól 1973-ig a [[nashville]]-i [[Vanderbilt Egyetem]] élettanprofesszoraként dolgozott, majd ezután átment a [[Miami Egyetem|Miami Egyetemre]]re.

Earl Sutherland 1937-ben feleségül vette Mildred Rice-t; két fiuk és két lányuk született. 1962-ben elváltak és mikor Sutherland a Vanderbilt Egyetem professzoraként kezdett dolgozni, összeházasodott az egyetem dékánhelyettesével, Dr. Claudia Sebeste Smith-el.