„Rozsnyó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Híres emberek: Még egy név |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
46. sor:
[[II. Rákóczi Ferenc]] sokat tartózkodott itt, a [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] alatt 1706-ban Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a [[Nehrer-ház]]ban volt. [[1707]]. [[január 22.|január 22-én]] itt döntöttek a Habsburgokat trónfosztó [[ónodi országgyűlés]] összehívásáról. [[1710]]-ben a várost [[pestis]], 1776-ban tűzvész pusztította. [[1828]]-ban 751 házában 6008 lakos élt. [[1776]]-tól [[római katolikus]] püspöki székhely, [[1876]]-tól rendezett tanácsú szabadalmas püspöki bányaváros. A vasipar a 19. században is az ország legjelentősebb iparvidékei közé emelte.
Vályi András 1799-es leírása szerint ''"ROZSNYÓ. Rozsnyó Bánya Rosnavia, Rosenau, Rosznava. Jeles magyar püspöki, és kereskedő Város Gömör Várm. lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik külömbféle hegyekkel távolról körűlvétetve, kies, és vídám helyen, Szomolnokhoz, ’s Tornallyához is 3. mértföldnyire. A’ körűlötte lévő nevezetesebb hegyei ezek: Ökörhegy, Rákos, Nyerges, Bányaoldal ’s a’ t. Az első mind magas vóltáért, mind pedig patakjáért is nevezetes; a’ Városnál kétfelé foly, és nehány malmokat forgat. Hajdan Kir. Bánya-Város vala; de már külömb féle hasznos bányái régen megapadván, leginkább vas bányákkal, hámorral, kapa verő vas műhelyekkel gazdag, mellyek itten nem igen súlyos fáradsággal, és jó móddal folytattatnak. Ékesítik e’ Várost a’ Városnak Szentegyháza, a’ Püspöki Kastély, a’ Sz. Ferentz Szerzeteseknek Klastromjok, a’ Káptalanbéli Uraknak, ’s némelly Lakosoknak újjabban épűltt házaik. Lakosai szorgalmatosak, mind a’ borral, mézzel, ’s egyebekkel való kereskedésben, mind a’ mesterségnek, mind pedig a’ gazdáskodásnak foly tatásában. 1710-dikben, a’ hírtelen halál által megfogytak lakosai, de azután ismét megszaporodtak, és napról napra szebb virágzással gyarapodik; határja hegyes, és középszerű; héti, ’s más vásárjai nevezetesek; malmok helyben, más vagyonnyaik is jelesek vagynak."''<ref>{{Vályi}}</ref>
[[Fényes Elek]] 1851-ben ezt írja róla: ''"Rosnyó vagy Rosnyóbánya, (Rosenau, Roznava), csinos és élénk püspöki-város, Gömör és Kis-Honth vmegyékben, Pesthez 27, Kassához 8, Lőcséhez 6, mfdnyi távolságra, szép, egészséges rónaságon, mellyet távolról hegyek öveznek. A Wolowecz hegyről lezuhanó patak keleti részén folyik el a városnak, a Sajó ellenben nyugoti határát mossa. Házai inkább alacsonyak, de rendesek; négyszögü tágas piacza szép épületeket mutat, mellyek közt különösen a kanonokok házai tünnek ki. A négy szentegyházon kivül nevezetesebb épületek: a püspöki kastély, melly hajdan jesuiták háza volt; a kath. nevendék papság; az evang. gymnasium; a kőedény gyár épületei; a szent-ferencziek kolostora. Van itt rom. kath. gymnasium a praemonstratensiek felügyelete alatt; püspöki lyceum, nevendék-papház, ev-luth. gymnasium, nagy polg. kórház, postahivatal, papiros- és több liszt-malom, ásványos víz és fördő-intézet. Népessége 6110 lélekre megy, kik közt 2886 rom. kath., 3524 evang.-luth. Nyelvökre nézve a sokkal nagyobb rész magyar, a német már kevesebb, s még kevesebb a tót. A város önálló tanácsa ez előtt régi szokás szerint a magyar és német nemzetbeliekből, s a kath. és evang. hitsorsosuakból egy arányban választatott. Szántófölde, rétje a városnak kevés; a hegyek aljait gyönyörü veteményes és gyümölcsös kertek lepik el; a hegyekben pedig gazdag piskolcz-bányák léteznek; ugyanitt czinóber, kéneső, réz, barnakő is ásatik; sőt hajdan nevezetes arany-ezüst bányákkal dicsekedhetett. – Ezekből láthatni, hogy a lakosok nagyobb része kézmüvességből, s kereskedésből táplálkozik, s ezek szépen is virágoznak. A 6 százat felülhaladó kézmüvesek közt a timárok, vászonfehérítők és festők leginkább figyelmet érdemelnek, valamint a kő-edénygyár is becses és kapós iparczikkeket készit. Egész hazánkban egy város sem gyűjt annyi mézet, mint Rosnyó; bejárván ezért nagyobb részét országunknak; s innen a mézzel, viaszszal, viaszgyertyával, méhserrel való kereskedés valóban fontos. Ezen kivül kereskednek vassal, piskolczczal, borral, szalonnával, vászonnal és gyümölcscsel. Szombaton tartatni szokott heti-vásárai nagyok, s gabonára és sertésre nézve felette nevezetesek. A rosnyói romai kath. püspökség 1776-ban állittatott, s kiterjed egész Gömör, Torna megyékre, s Szepes, Nógrád, Abauj, Zólyom megyéknek némely részeire. Van benne két jövedelmes prépostság, 6 valóságos kanonokság, 5 fő-, 14 alesperestség, 97 plebánia, 4 szerzetes ház. Rosnyót 1291-ben III. András király Lodoméri esztergomi érseknek ajándékozta, s innen egész 1776-ig érsek-városi czímmel élt. – Zsigmond király 1418-ban nevezetes szabdságokkal ruházta fel, mellyeket Ulászló 1496-ban megerősítvén, többekkel tetézett. – A 15-dik században csehek tarták elfoglalva a várost; majd 1556-ban, 1573-ban, 1581-ben a törököktől, majd a belső zenebonáskodóktól, 1710-ben a döghaláltól, 1776-ban a tűztől sokat szenvedett."''<ref>{{Fényes}}</ref>
A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Gömör-Kishont vármegye]] Rozsnyói járásának székhelye volt. [[1919]]. [[június 10.|június 10-én]] a magyar [[Tanácsköztársaság]] hadserege átmenetileg visszafoglalta [[Csehszlovákia|Csehszlovákiától]]. [[1938]] és [[1945]] között az [[első bécsi döntés]] értelmében újra Magyarországhoz tartozott. A területet átvevő magyar hadsereg ünnepélyes fogadtatásának előkészületei 1938. november 7-én, a város nemzetiszínű zászló- és virágdíszbe öltöztetésével valamint a diadalkapu ácsolásával kezdődtek. A csehszlovák csendőrség november 8-án, a délelőtti órákban hagyta el laktanyáját, s vonult ki a városból. Az [[első világháború]] utáni években eltávolított [[Kossuth Lajos|Kossuth]]-szobor talapzatára helyezett [[Milan Rastislav Štefánik]] szobrot a szlovák hatóságok teherautóra rakták és elszállították, a laktanyát, a közhivatalokat kiürítették, a vasúti kocsikat, mozdonyokat elvitték. A [[miskolc]]i 7. [[dandár]] parancsnoka, Littay-Lichtenecker András [[altábornagy]] 1938. november 8-án délután fél kettőkor vonult be katonaságával a városba. A főtéren megtartott bevonulási ünnepségen 6-8000 fős tömeg ünnepelt késő estig.<ref>[[Márai Sándor]] 1938. november 9-én a [[Pesti Hírlap]]ban megjelent helyszíni tudósítása.</ref><ref>[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3049 Magyar Világhíradó, 1938 november: A bevonuló magyar csapatok ünnepélyes fogadása Rozsnyón]</ref> A talapzatára visszaállított Kossuth-szobrot 1939 nyarán avatták fel.<ref>[http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3351 Magyar Világhíradó, 1939 június: A talapzatára visszaállított Kossuth-szobor ünnepélyes leleplezése]</ref>
| |||