„J-rock” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
||
40. sor:
===1980-as évek===
[[File:Boφwy 1984.jpg|thumb|250px|A [[Boøwy]] egyik fellépése 1984-ben]]
Az 1970-es évek végére az egyre inkább középosztálybelivé váló japánok többsége már a ''[[J-pop|kajókjoku]]val'' szimpatizált, több feloszló rockegyüttes tagja is a popzene felé fordultak. Ebben az időszakban jelent meg, majd a nyolcvanas években vált jelentőssé a [[punk]]zene, mely először a [[london]]i és amerikai punkzenét vette alapul, majd fokozatosan saját irányzattá nőtte ki magát a [[noise rock|noise]]-on belül, amire ma is úgy hivatkoznak, hogy ''Japanoise''. A punk műfajának alapjait Japánban a Tokyo Rockers rakta le, mely nem egy együttest, hanem sokkal inkább egy mozgalmat jelöl, [[tokió]]i underground együtteseket, akik kis klubokban léptek fel. 1978-ban a Shinjuku Loftban adott koncertet követően 1979-ben öt együttes, a Friction, a Lizard, a Mirrors, a Mr Kite és az S-ken ''Tokyo Rockers'' címmel lemezt adott ki. A punk egyre népszerűbb lett, bár a mainstream média figyelmét nem keltette fel. Az alakuló független kiadók kis példányszámban (néhány száz darabban) terjesztette a lemezeket egyes lemezboltokban, melyek elkezdtek saját sarkot kialakítani az ''indie'' lemezeknek. A Tokyo Rockers sikere segített felvirágoztatni az úgynevezett ''live house''-okat, azaz olyan kis klubhelységeket, ahol élő zenét játszottak, először étel- és italfelszolgálás mellett, később azonban gyakorlatilag koncerthelyszínekké avanzsáltak. 1989-ben a [[Tokyo Broadcasting System|TBS]] televízió elindította az ''Ikaszu bando tengoku'' (いかすバンド天国; „Menő bandák paradicsoma”) című műsort, ahová amatőr együttesek jelentkezhettek. A ''live house''-okban játszó kis együttesek számára megnyílt a kitörés lehetősége, azonban egyúttal a független kiadók helyett a nagy lemezkiadók látkörébe kerültek, bekerültek a szórakoztatóiparba,
==Jegyzetek==
|