„Harmonika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
10. sor:
{{idézet|Előkelő a családfája,
Az orgona unokája.
Szívderítő, szép muzsika
Marnitz tangóharmonika.
(Sz. K.)<ref>Reklámversike, in: ''Tangóharmonika Híradó'', 1939/aug., 9. old.</ref>}}
A '''harmonika''' az [[aerofon hangszerek]] családjába tartozik. A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény húzásával és tolásával lehet levegőt juttatni. Hogy mely sípba jusson levegő, az – a harmonika típusától függően – gombokkal vagy billentyűkkel szabályozható. Megszólaltatáshoz és a helyes hangszerkezeléshez egyaránt szükség van a teljes felső test, a karok és ujjak összehangolt mozgására.
A hangszer széles körben elterjedt a világon, számos ország és nép kultúrájában megjelenik. A harmonikán közel minden zenei műfaj bemutatható, a [[Klasszikus zene|klasszikustól]] a [[dzsessz]]en át a modern [[Popzene|popig]].
A modern harmonika három fő részből épül fel, a sípokat és a mechanikát tartalmazó két oldalsó részből és az általuk közrefogott légszekrényből. A mai harmonikák bal oldala kivétel nélkül a basszus számára szolgál, míg a jobb oldalt a melódia játszására alakították ki. A két szélső elem tartalmazza a gombokat
== Történelem ==
A harmonika [[európa]]i eredetű hangszer, az első példányok a kora [[19. század]]ban készültek. A hangszer alapjait a légszekrény és a nyelvsípok jelentették. Az ismert korai hangszerek a következők:
* '''Aeolin''': a német Bernhard Eschenbach és unokafivére Caspar Schlimbach gyártotta. Alapja egy [[zongora]] volt, amihez egy aeoline regisztert adtak. Hasonló hangszerek voltak az ún. aeolin harmonika
* '''Kézi fizharmonika''': Anton Haeckl [[1818]]-ban alkotta meg ezt a hangszert, egy [[1821]]-es újságcikk említi.
* '''Flutina''': Pichenot Jeune kb. [[1831]]-ben.
105 ⟶ 104 sor:
=== Sramliharmonika ===
[[Fájl:Schammelharmonika.gif|thumb|250px|Sramliharmonika]]
A sramli
Ennél a harmonikánál általában két vagy három sípsort uniszónóra hangolnak. Kis mérete és súlya, valamint kézzel gyártott sípjai együttesen jelentősen eltérő hangzást eredményeznek napjaink kromatikus harmonikáival összehasonlítva.
117 ⟶ 116 sor:
A harmonika gyártása nem teljesen automatizált. A gyártási folyamat az egyes alkatrészek legyártásából, az alrészek összeszereléséből, a végső összeszerelésből, díszítésből és csomagolásból áll.
# Az elemek legyártása
## A gyártótól függően az egyes elemeket vagy helyben gyártják, vagy beszállítótól szerzik be. A faelemeket általában apró fűrészekkel a kívánt méretre vágják, vagy formaként nagy nyomással és pengék
## A harmonika műanyag alkatrészeit – például billentyűk, gombok – általában [[fröccsöntés]]sel készítik.
## A harmonika fémalkatrészeinek gyártására sokféle technika terjedt el. Általában öntvényeket készítenek. A sípok esetében a fémet megedzik, mellyel csökkenthetővé válik a fém keménysége, és ridegsége, az anyag rugalmasabbá, könnyebben formázhatóvá válik.
| |||