„Ihász Dániel” változatai közötti eltérés

Főhadnagyi rangban részt vett a 7. honvédzászlóalj szervezésében. Októbertől századosként a 13. zászlóaljnál szolgált, majd novemberben – őrnagyi rangban – a [[Bem József|Bem]] [[erdély]]i hadseregébe beosztott 55. zászlóalj parancsnoka lett. Többször kitüntette magát az erdélyi felszabadító harcokban, [[1849]]. [[március 16.|március 16-án]] [[Bojca|Bojcánál]] egy kétezer fős különítmény élén megtámadta és a [[Havasalföld]]re szorította [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] csapatait. Helytállásáért megkapta a [[Magyar Katonai Érdemrend]] III. osztályát és alezredessé léptették elő. [[március 17.|Március 17-én]] Bem megbízta a [[Vöröstoronyi-szoros]] védelmével. A cári csapatok nyári támadásakor [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]] a [[Törcsvári-szoros|TörcsváriTörcsvár]]i]]- és a [[Tömösi-szoros]]on keresztül nyomult be Dél-Erdélybe és terve az volt, hogy [[Nagyszeben]] elfoglalása után észak felől támadva nyitja meg a [[Vöröstoronyi-szoros]]t [[Eduard Clam-Gallas]] altábornagy csapatai előtt. A székelyföldi harcok elhúzódása miatt a támadásra csak [[július 20.|július 20-án]] került sor. Az ekkor lezajlott [[Nagytalmács|talmácsi]] ütközetben az időközben ezredessé előléptetett Ihász Dániel mintegy kétezer fős különítménye súlyos harcok után vereséget szenvedett Lüders csapataitól és kiszorult a Havasalföldre. Addigra Clam-Gallas a Törcsvári-szoroson keresztül bevonult Erdélybe, és Ihász Dániel csapatai maradványaival a török katonaság előtt tette le a fegyvert.