Ihász Dániel

honvédezredes, az itáliai magyar légió parancsnoka, az olasz hadsereg ezredese

Ihász Dániel (Nagydém, 1813. október 17.Collegno al Baraccone, Olaszország, 1881. április 10.) honvédezredes, az itáliai magyar légió parancsnoka, az olasz hadsereg ezredese.

Ihász Dániel
1855-ben
1855-ben
Született1813. október 17.
Nagydém
Meghalt1881. április 10. (67 évesen)[1]
Collegno al Baraccone
Állampolgárságamagyar
Rendfokozataezredes
KitüntetéseiMagyar Katonai Érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Ihász Dániel témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

1828-ban belépett a császári hadseregbe, és egészen 1848 nyaráig szolgált. Ekkor a 48. honvéd gyalogezredhez, hadnagyi rangban átlépett. Főhadnagyi rangban részt vett a 7. honvédzászlóalj szervezésében. Októbertől századosként a 13. zászlóaljnál szolgált, majd novemberben – őrnagyi rangban – a Bem erdélyi hadseregébe beosztott 55. zászlóalj parancsnoka lett. Többször kitüntette magát az erdélyi felszabadító harcokban, 1849. március 16-án Bojcánál egy kétezer fős különítmény élén megtámadta és a Havasalföldre szorította Szkarjatyin csapatait. Helytállásáért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát és alezredessé léptették elő. Március 17-én Bem megbízta a Vöröstoronyi-szoros védelmével. A cári csapatok nyári támadásakor Lüders a Törcsvári- és a Tömösi-szoroson keresztül nyomult be Dél-Erdélybe, és terve az volt, hogy Nagyszeben elfoglalása után észak felől támadva nyitja meg a Vöröstoronyi-szorost Eduard Clam-Gallas altábornagy csapatai előtt. A székelyföldi harcok elhúzódása miatt a támadásra csak július 20-án került sor. Az ekkor lezajlott talmácsi ütközetben az időközben ezredessé előléptetett Ihász Dániel mintegy kétezer fős különítménye súlyos harcok után vereséget szenvedett Lüders csapataitól, és kiszorult a Havasalföldre. Addigra Clam-Gallas a Törcsvári-szoroson keresztül bevonult Erdélybe, és Ihász Dániel csapatai maradványaival a török katonaság előtt tette le a fegyvert.

 
Emléktáblája Kőbányán, az Ihász u. 15. szám alatt

A török hatóságok Vidinbe, majd a magyar emigránsok megérkezése után Kutahyába internálták. Itt szövődött közte és Kossuth Lajos között az a mély barátság, amely halálig megmaradt. Kossuth Lajost elkísérte Angliába, majd Amerikába is. Morningwille-ben (New York állam) hadianyaggyárat alapított, amely tervei szerint egy magyar felkelés számára gyártott volna fegyvereket. Mikor hírt kapott az itáliai magyar légió felállításának tervéről Európába utazott és átvette a légió I. dandárjának parancsnokságát, majd a légió feloszlatása után – ezredesként – átlépett a piemonti hadseregbe. 1861 májusától 1862 júliusáig a magyar légió parancsnoka volt, majd nyugállományú olasz ezredesként Kossuth Lajos mellett élt. Sok levelet írt a kormányzó turini életéről, ezért elnevezték Kossuth Mikes Kelemenjének.

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06707/06721.htm, Ihász Dániel, 2017. október 9.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés