Vidin

város Bulgáriában

Vidin (bolgárul: Видин, magyarul: Bodony) város Bulgária északnyugati részén, Vidin megyében, a Duna jobb partján. 2013 óta a Vidin–Calafat híd köti össze a folyó másik partján levő romániai várossal, Calafattal. Területe 63,218 km2 , népessége 48 071 fő volt 2011-ben.

Vidin (Видин)
Szent Demeter-székesegyház
Szent Demeter-székesegyház
Vidin címere
Vidin címere
Közigazgatás
Ország Bulgária
MegyeVidin
Irányítószám 3700
Körzethívószám 094
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség
  • 44 152 fő (2023. dec. 15.)[1]
  • 54 861 fő (2023. dec. 15.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság34 m
Terület63,218 km²
Időzóna EET, EEST
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 59′ 19″, k. h. 22° 52′ 27″Koordináták: é. sz. 43° 59′ 19″, k. h. 22° 52′ 27″
Vidin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidin témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A város helyén a Kr. e. 3. században Dunonia kelta település állt. Az 1. században a római hódítás után a Bononia nevet kapta. A rómaiak határerődöt építettek itt, a túlparti barbár betörések ellen. Az erődítményt 444-ben Attila hadai lerombolták, majd a 6. században I. Iusztinianosz bizánci császár újjáépíttette. 626-ban az avarok foglalták el, majd szlávok telepedtek le. A szlávok Badin illetve Bdin nevet adták a településnek, innen származik a mai név. A 7. században a szlávokat a bolgár-törökök váltották fel.

Vidin a 10. – 14. században kiemelt szerepet játszott a régió belső viszályaiban. 1186-ban I. Iván Aszen elvette a bizánciaktól, 1260-1264 között IV. Béla uralta. 1367-ben rövid ideig Nagy Lajos uralma alatt állt. 1388-ban Iván Szracimir cár behódolt a törököknek. Ettől kezdve a vidini vár a törökök északra tartó hadjáratainak fontos bázisa lett.

A 18. században a város osztrák kézre került, ekkor korszerűsítették a védelmi rendszert.

1792–1807 között a III. Szelim szultánnal szembeszegülő Pantazvatoglu janicsár pasa uralkodott a városban.

1849 szeptemberében a magyar szabadságharc bukása után Törökországba menekült Kossuth Lajos ebben a városban írta, és bocsátotta ki híressé vált „vidini levelét”, melyben a bukás okát az „árulónak” bélyegzett Görgei személyében jelölte meg.

1850-ben a város fellázadt a török uralom ellen, de a lázadást leverték. A város (és Bulgária) felszabadulását az 1877–78-as orosz-török háború hozta meg.

Látnivalók szerkesztés

Források szerkesztés

  • Bács Gyula: Bulgária. Panoráma útikönyvek, 1972

Jegyzetek szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés