Bojca
- Egyéb jelentéseire lásd: Boica (egyértelműsítő lap)
Bojca (románul: Boița, németül: Ochsendorf, szászul Issenderf) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
| Bojca (Boița) | |||
 | |||
| Vöröstorony vára | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Község | Bojca | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 555701 | ||
| Körzethívószám | 0269 | ||
| SIRUTA-kód | 145845 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1460 fő (2011. okt. 31.)[1] | ||
| Magyar lakosság | 2[2] | ||
| Népsűrűség | 14,55 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 385 m | ||
| Terület | 100,37 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bojca
Pozíció Románia térképén
| |||
| é. sz. 45° 37′ 59″, k. h. 24° 15′ 27″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 59″, k. h. 24° 15′ 27″ | |||
 | |||
| Bojca weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bojca témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
FekvéseSzerkesztés
A Vöröstoronyi-szoros bejáratánál, a forgalmas DN7-es út mentén, Nagyszebentől 22 kilométerre délkeletre, az Olt jobb partján fekszik.
Nevének eredeteSzerkesztés
Neve a 'bányácska' jelentésű román băița szóból való. A német névadók az egyébként szarvasmarhatartásáról és állatvásárairól híres falu nevét a román boi ('ökrök') szóval hozták összefüggésbe, és Ochsendorfként ('Ökörfalva') fordították. A falu első írásos említése 1453-ból maradt fenn, Boycza alakban.
TörténeteSzerkesztés
A falu melletti dombon neolitikumi eszközöket találtak.[3] A római uralom idején itt húzódott Dacia Inferior provincia határa, amelyet a Caput Stenorum nevű castrum védett.[4] A Caput Stenorummal azonosított vár maradványait, római kori leletekkel – többek között Domitianus korabeli érmékkel – a falutól 700 méterre keletre, az Olt jobb partján tárták fel.[3] Ettől nyolcvan méterre délnyugatra thermák nyomaira is bukkantak. A községtől délre láthatóak a római út maradványai, amelyet a helyiek Traianus útjának neveznek.[5]
A 16. században itt működött a vidék első fűrészmalma, amely nemcsak a környéket látta el deszkával, de Havasalföldre is szállított. A Talmácsszékhez tartozó falu román lakói Szeben város jobbágyai voltak, és a várost tűzifával látták el. A 18. század elején még csak nagyon kevés szarvasmarhát tartottak, ellenben 1730 juhuk volt. 1721-ben 185 család és három pap lakta. Karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor 27 szekér fát kellett beszolgáltatniuk a nagyszebeni polgármesternek. 1804-ben épült fel a település első kőépülete, az iskola. A honvédség 1849-ben felgyújtotta a falu keleti felét. 1850 és 1885 között a bojcaiak egy csoportja tartotta kezében a Havasalföld és a Monarchia közti állatkereskedelem java részét. Főként disznóval és kecskével kereskedtek. A disznókat százasával vásárolták fel a nagy havasalföldi uradalmakban. A legtöbbet a két nagyszebeni hetivásáron adták el, de a nagyobb és szebb kondákat havonta egyszer Budapest és Bécs felé indították útnak. Szervezett társulást alkottak, Nagyszebenben saját kocsmájuk volt. Néhányuk Havasalföldön, Budapesten és Bécsben telepedett le, hogy helyben tárgyaljon a vevőkkel. A vasút megépültéig lábon hajtották a disznókat a célállomásra. A virágzó tevékenységnek az osztrák–magyar–román vámháború vetett véget, ezután a bojcai állatkereskedők többsége elzüllött. 1876-ban csatolták Szeben vármegyéhez. A 20. század elején a bojcaiak fele szarvasmarhatartással, famunkával, földműveléssel, egynegyedük juhtartással foglalkozott.
2004-ben vált ki Nagytalmács városból és alakult önálló községgé.[6]
1850-ben 1538 lakosából 1474 volt román, 46 német és 7 magyar nemzetiségű; 1456 ortodox, 39 római katolikus, 29 evangélikus és 14 görögkatolikus vallású.
2002-ben 1517 lakosából 1493 volt román és 24 magyar nemzetiségű; 1491 ortodox és 24 református.
LátnivalókSzerkesztés
- Vöröstorony vára (románul: Turnu Roșu, németül: Rotenturm, latinul: Rubra Turris) a falu déli kijáratánál, az Olt és az út mellett áll. Az itt talált bélyeges téglák azt valószínűsítik, hogy valamilyen erődítmény már a római korban létezhetett itt, első okleveles említése 1383-ból származik. A 10x10 méteres alapterületű, 12-15 méter magas, négyszintes torony vöröses kőből épült. A szorost lezáró fal és több kisebb torony tartozott hozzá. 1453-ig Fehér vármegyéhez (az erdélyi vajdákhoz) tartozott, akkor V. László a Királyföldhöz csatolta azzal a feltétellel, hogy a szászok kijavítják. Az Olt áradása 1533-ban megrongálta, ezután újjáépítették. Báthory István 1583-as rendelete szerint békeidőben nyolc, háborúban 32 darabont őrizte. A Forgách Simon vezette kurucok 1705-ben rajtaütöttek, Sinkai István harmincadtisztet megölték.[7] A 18. század elején olaszbástyás védőövet építettek hozzá. A 18–19. században katonai helyőrség állomásozott benne, egy részében pedig fogadó működött. Jelenleg elmegyógyintézet, így nem látogatható. Mellette első világháborús katonai temető.
- 1813 és 1822 között épült ortodox templomának cinteremkapuját 1806-ban a poplákai Ioan mester festette ki, Brâncoveanu-stílusban. A felső fríz középső képe a mamréi látomást ábrázolja, két oldalán az apostolok láthatók.[8] A templomot magát a nagyszebeni Andreas Kremer építőmester tervezte.[9]
KépekSzerkesztés
A Vöröstoronyi-szoros bejárata, előtérben a várral
A vár
A templomkapu
Elmegyógyintézet (volt fogadó)
.jpg)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ a b Arhiva repertoriului arheologic al Romaniei a Institutului de Arheologie "Vasile Pârvan"[2] Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Erdély története, szerk. Köpeczi Béla, Makkai László, Mócsy András, Szász Zoltán. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1986. ISBN 963-05-4203-X [3]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu, Editura Economică, Sibiu 2003. ISBN 973-590-856-5 [4]
- ↑ http://www.cdep.ro/proiecte/2004/000/00/1/leg_pl001_03.pdf
- ↑ Cserei Mihály: Erdély históriája. Bp., 1983, 357. o.
- ↑ Marius Porumb: Dicționar de pictură veche românească din Transilvania. București, 1998, 48. o.
- ↑ Primăria comunei Boiţa. [2021. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 19.)
ForrásokSzerkesztés
- Ion Albescu: Comuna Boița. Sibiu, 1938
- Vöröstorony vára a „jupiter.elte.hu”-n[halott link] (magyarul)
További információkSzerkesztés
- Bojcai honlap (románul)
- A helyi iskola website-ja (románul)
- Bojcai család Archiválva 2021. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (Cholnoky Jenő felvétele)
.svg){kind=small}
