Brâncoveanu-stílus
A román művészettörténeti irodalomban a Brâncoveanu-stílus (románul stilul brâncovenesc [ˈstilul brɨnkoveˈnesk]) terminus azt az építészeti és képzőművészeti irányzatot nevezi meg, amely Havasalföldön fejlődött ki Constantin Brâncoveanu (1688–1714) fejedelem uralma alatt. Mivel ez a korszak meghatározóan hatott a későbbi művészeti folyamatokra, ezt a terminust kiterjesztették a Mavrocordat-családból származó első fejedelmek korában, az 1730-as évekig alkotott művészetre vonatkozóan is.
A művészettörténészek olykor a nyugati reneszánsszal való analógia útján havasalföldi vagy román reneszánsz néven is nevezik ezt a stílust világos és racionális vonalai miatt, de a gazdag díszítések használata alátámasztja a „Brâncoveanu-barokk” terminus használatát is.
Történelmi és kulturális kontextus
szerkesztésA Brâncoveanu-korszak kulturális virágzásának alapját Matei Basarab fejedelem két évtizedes uralma (1632–1654) adta politikai stabilitásával, ami kedvezett a művészeteknek.[1]
Matei Basarab uralma után zavaros időszak következett, amelyet többek között a Cantacuzino-család és egyéb bojárcsaládok felemelkedése jellemzett. Politikai súlyuk megnőtt, és a Cantacuzino-család a trónig jutott, előbb Șerban Cantacuzino személyében, aki tíz évig uralkodott (1678–1688). Constantin Brâncoveanu, anyai ágon Șerban Cantacuzino unokaöccse követte, akinek 26 éves uralma stabilitást és felvirágozást hozott az országnak.
A nyugat-európai humanizmus későn, a 17. században vált ismertté Havasalföldön, mivel a fejedelemség a bizánci szellemiség világához tartozott, és politikailag az Oszmán birodalomhoz.[2] Több úton került havasalföldi írástudókhoz. Egyrészt moldvai írástudókra hatott lengyel közvetítéssel,[3] és ezek írásai Havasalföldre is eljutottak. Másrészt egyes utazó nagy bojárok ismerték meg. A Közel-Keleten és Görögországon kívül jártak Itáliában is, és élénken érdeklődtek a humanizmus uralta nyugati kultúra iránt. Például Constantin Cantacuzino asztalnok (1650–1716), Constantin Cantacuzino kancellár fia és Șerban Cantacuzino testvére Konstantinápolyban, majd Padovában is tanult.[4] A Nyugattal való érintkezés nem maradt hatás nélkül a havasalföldi művészetre.
Építészet
szerkesztésA 16. századig a havasalföldi építészetet a bizánci stílus uralta, de azután a moldvai vallásos építészetben első nyugati hatásként gótikus elemek is megjelentek. A 17. század első felében több olyan templom és kolostor épült, amelyek a havasalföldi építészet fejlődését a moldvai építészetből átvett késő gótikus elemekkel folytatták, de már ugyanabban az időben az itáliai reneszánszból is átvettek elemeket bojári udvarházak építésében. Ilyeneket és keleti elemeket társított a humanista tudós Udriște Năsturel bojár háza, de ez még csak kivétel volt.[5] Csak a „frankok országában”, azaz Franciaországban található palotákkal vetekedőként említi meg nagysága és komfortja miatt Aleppói Pál főesperes III. Makáriosz antiokheiai pátriárka 1657-ben tett utazásának leírásában. Azt is megemlíti, hogy Magyarországról jött mesterek építették.[6]
A következő időszakban a nagy bojárok, akik nagyon gazdagok is voltak, folytatták azt a törekvést, hogy nyugati megfelelőikéhez hasonló környezetet alakítsanak ki maguknak. A Cantacuzino-család udvarházai konstantinápolyi előkelő rezidenciák mintájára épültek. Aleppói Pál palotának nevezve írta le csodálattal az egyiket.[6] Ezen épületek minősége jellemzővé vált utólag a havasalföldi építészetre kiváló anyagaikkal és kimunkálásukkal, valamint a festői környezetükkel, folyók és halastavak közelében elterülő parkjaikkal. Az utóbbi jellegzetesség befolyásolta utólag a magas teraszok mint a természet felé való nyitás elemeinek kifejlesztését. Drăguț – Săndulescu 1971 ezt a 17. század vége felére jellemző havasalföldi építészeti jellegzetességet a parasztházak tornáca hatásának tudja be. Kisebb bojári lakóházakról keveset tud a művészettörténet. Annyit tudni róluk, hogy ezek is követték a fejedelmi rezidenciák mintáját. Végső simításaik szépen kidolgozottak voltak keleti típusú stukkóval és olasz ihletésű loggiákkal.[5]
Havasalföldre a nyugati elemek valószínűleg az Erdélyi Fejedelemségből kerültek,[5] ahol olasz építészek tevékenykedtek a 16. és a 17. században.[7] Egyébként a reneszánsz formái előbb kerültek Közép-Európába, mint az Alpoktól északra eső Nyugatra.[8]
A Cantacuzino-család tagjainak trónra kerülése után a palota volt továbbra is a legjellemzőbb építmény, azonban Șerban Cantacuzino és Constantin Brâncoveanu fejedelmek számos templomot és kolostort is alapítottak. Előbb a vallásos építészet Târgoviște közelében a 16. század elején épített Dealu kolostor temploma mintáját követte. Ennek karcsú alakja utóbb a Brâncoveanu-stílus egyik jellemzőjévé vált. A kor finomabb ízlése elegáns kőoszlopokkal helyettesítette a masszív téglaoszlopokat.
Constantin Brâncoveanu uralma alatt kristályosodott ki a Brâncoveanu-stílus, amely keleti és nyugati (reneszánsz és barokk) elemek eredeti szintézisét képezi. Jóval a földszint feletti, árkádokkal elválasztott oszlopokkal alátámasztott tetejű teraszok, loggiák és külső lépcsők teszik változatossá a homlokzatokat. Az ajtó- és ablakkereteket, az oszlopokat és a korlátokat gazdag díszítések jellemzik, ami a barokk hatásról tesz tanúságot. Egyesek főleg virág- és indamotívumos kőfaragások, mások gyakran keleti típusú stukkódíszítések.[9]
Építészeti példák
szerkesztésA Brâncoveanu-építészet legjelentősebb alkotásai:
- a horezui kolostor (1693) (1993 óta a világörökség része),[10]
- a mogoșoaiai palota (1702) Bukarest közelében
- a potlogi palota (1698), Bukarest és Pitești között.
Egyéb figyelemre méltó építészeti emlékek:
- a felsőszombatfalvai (Brassó megye) Brâncoveanu-kolostor (1707)
- a Cozia kolostor előpitvara (1707)
- a govorai kolostor harangtornyának utolsó emelete és falfestmények
- a surpatelei kolostor temploma (Vâlcea megye) (1706)
- a sinaiai kolostor (1695)
- a Văcărești-kolostor (1736) (az 1980-as években lebontották)
Bukaresti (illetve a közelében levő) példák:
- az Antim-kolostor (1715)
- a Crețulescu templom (1722)
- az Új Szent György templom (1707)
- a Stavropoleos-kolostor temploma (1724)
Építészeti képek
szerkesztés-
A mogoșoaiai palota
-
A potlogi palota
-
A Stavropoleos kolostor temploma
-
A Crețulescu templom
Festészet, szobrászat és iparművészet
szerkesztésMatei Basarab idejében jelentek meg újdonságok a havasalföldi festészetben, például történelmi témák, és általában több figyelmet kezdtek szentelni az emberi alakok ábrázolásának. Ugyanakkor a művészek státusza változóban volt, akkor kezdtek kilépni névtelenségükből. Constantin Brâncoveanu korának a legismertebb festői a Görögországból származó Konsztantinosz és Pârvu Mutu voltak.[11]
Hagyományos módon a festmények ikonok és a templomok falainak belső, olykor külső felületein alkotott freskók alakjában vannak jelen. A hagyományos bizánci festészettel ellentétben a horezui kolostor templomának freskóin, amelyeket Konsztantinosz vezetésével festettek, a szentek képei már nem hieratikusak, hanem természetesebben hatnak. Annál is inkább figyelemre méltó az alapító Brâncoveanu-család képe. Újdonság az is, hogy ezen időszak előtt szabadon hagyott felületeket valósággal kertekké tették harmonikus színezetű növénymotívumok. Ilyenek találhatók például a mogoșoaiai palota belső falain is. Ezen kívül itt az uralkodó életéből ihletett freskók is találhatók, például Brâncoveanu utazása Konstantinápolyba.
A szobrászat még csak a díszítésekben van jelen a fentebb említett típusú kőfaragások alakjában, beleértve templomokon belüli szarkofágokon és temetőkben található sírköveken. A fafaragások is hasonló stílusú motívumokból állnak ikonosztázokon és templomi bútorzaton.
Az öltözékeket díszítő hímzéseken és brassói ötvösök készítette tárgyakon is megjelennek a Brâncoveanu-stílusra jellemző növény- és állatmotívumok.
A Brâncoveanu-stílus utókora
szerkesztésA 19. század vége felé Romániában a modern építészetet a francia ihletésű klasszicista eklektika uralta. Román építészek egy csoportja Ion Mincuval az élükön egy ún. új román stílust dolgoztak ki, amely sokat átvett a Brâncoveanu-stílusból. Akkortól kezdve, főleg a két világháború között sok vallásos épületet, lakóházat és középületet emeltek ebben a stílusban, például Bukarestben egy Kiseleff-úti vendéglőt vagy a főváros mai polgármesteri hivatalát.[12]
Új román stílusú épületek
szerkesztés-
A Stavropoleos templom udvara (1904)
-
Galați megye közigazgatási palotája (1905)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Theodorescu 1992, 5–62. o.
- ↑ Cândea 1979, 13. o.
- ↑ Theodorescu 1987, 141. o.
- ↑ Treptow – Popa 1996, 60. o.
- ↑ a b c Drăguț – Săndulescu 1971, 8–10. o.
- ↑ a b Aleppói Pál 1836, 378. o.
- ↑ Theodorescu 1987, 14. o.
- ↑ Białostocki 1976, 2. o.
- ↑ Popa et al. 1993–2009, brâncovenesc szócikk.
- ↑ A kolostor az UNESCO honlapján (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- ↑ Ghergu 2016 nyomán szerkesztett szakasz.
- ↑ Boia 2016, 103–104. o.
Források
szerkesztés- (angolul) Aleppói Pál: The Travels of Macarius, Patriarch of Antioch (Makáriosz antiochiai pátriárka utazásai). F.C. Belfour és A.M. Oxon fordítása. 2. kötet. London, 1836 (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- (angolul) Białostocki, Jan: The Art of the Renaissance in Eastern Europe. Hungary, Bohemia, Poland (Reneszánsz művészet Kelet-Európában. Magyarország, Csehország, Lengyelország). Ithaca (New York): Cornell University Press, 1976
- (románul) Boia, Lucian: România, țară de frontieră a Europei (Románia, Európa határországa). Bukarest: Humanitas, 2016, ISBN 978-973-50-5470-0
- (románul) Cândea, Virgil: Rațiunea domninantă. Contribuții la istoria umanismului românesc (Az értelem uralma. Hozzájárulás a román humanizmus történetéhez). Kolozsvár: Dacia, 1979
- (románul) Drăguț, Vasile – Săndulescu, Nicolae: Arta brâncovenească (A Brâncoveanu-művészet). Bukarest: Meridiane, 1971
- (románul) Ghergu, Petre: Arta brâncovenească – inovație și estetică în istoria artei românești (A Brâncoveanu-művészet. Újítás és esztétika a román művészet történetében). Revista Didactica Genesis, 2016. február 15 (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- (románul) Popa, Marcel D. et al. Dicționar enciclopedic (Enciklopédiai szótár). Bukarest: Editura Enciclopedică, 1993–2009; az interneten: Dexonline (DE) (Hozzáférés: 2021. december 31.)
- (románul) Theodorescu, Răzvan: Civilizația românilor între medieval și modern. Orizontul imaginii (1550-1800) (A románok civilizációja a középkori és a modern között. A kép horizontja (1550–1800). 1. kötet. Bukarest: Meridiane, 1987
- (románul) Theodorescu, Răzvan: Civilizația românilor între medieval și modern. Orizontul imaginii (1550-1800). 2. kötet. Bukarest: Meridiane, 1992
- (angolul) Treptow, Kurt W. – Popa, Marcel: Historical Dictionary of Romania (Románia történelmi szótára). Lanham (Maryland): The Scarecrow Press, Inc., European Historical Dictionaries sorozat, 15. sz., 1996. ISBN 0-8108-3179-1
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés