Galați

város Romániában, Galați megyében

Galați (magyarul: Galac, németül: Galatz, törökül: Kalas, bolgárul: Gałacz) város Románia délkeleti részén, a Duna mellett, a Moldva régióban, a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával közös déli hármashatár közelében, Galați megye székhelye. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 249.432 lakossal rendelkezett, ezzel a nyolcadik helyen áll Romániában. A város a térség gazdasági központja, itt található Moldva egyetlen kikötője, a haditengerészeti hajógyár és az ország legnagyobb acélgyára.

Galac (Galați)
Fentről lefelé, balról jobbra: a Casa Colecțiilor Múzeum, az Műszaki Egyetem könyvtára, a Palatul Administrativ, az erdődtemplom és az ortodox székesegyház épülete
Fentről lefelé, balról jobbra: a Casa Colecțiilor Múzeum, az Műszaki Egyetem könyvtára, a Palatul Administrativ, az erdődtemplom és az ortodox székesegyház épülete
Galac címere
Galac címere
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióDélkelet-romániai fejlesztési régió
MegyeGalați
Rang megyei jogú város
Községközpont Galați
Beosztott falvak Galați
Polgármester Nicolae Dumitru
Irányítószám 800001–800702
Körzethívószám 02 36
SIRUTA-kód 75098
Népesség
Népesség249 432 fő (2011. júl. 1.)[1] +/-
Népsűrűség1 012,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5-40 m
Terület246,4 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Galac (Románia)
Galac
Galac
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 26′ 22″, k. h. 28° 02′ 04″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 22″, k. h. 28° 02′ 04″
Galac weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Galac témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A mai város területén már a dák és a római korban is léteztek kisebb települések, a várost viszont először 1445-ben említik. A későbbiekben Galați fontos kereskedelmi központtá fejlődött, mindenekelőtt dunai kikötőjének köszönhetően.

A 17. században a várost a Moldovai Fejedelemségben a legjelentősebb városnak nevezték ki Jászvásár után. 1775-ben Oroszország konzulátust hozott létre Galațiban. 1789-ben, az 1787–92-es orosz-török háborúban azonban Mihail Kamenszkij orosz tábornok seregei felgyújtották a várost.

A 19. században kereskedővárosi jelentősége tovább nőtt, hiszen már nemcsak a Havasalföld Hercegséggel és az Oszmán Birodalommal volt határos, hanem az Orosz Birodalommal is. Az első világháború alatt, mikor a várost ideiglenesen német csapatok szállták meg, az ipari fejlődés megindult.

A második világháború idején orosz, majd német repülőgépek is bombázták a várost, a történelmi városközpont pedig szinte teljesen megsemmisült, a román király által 1872. szeptember 13-án felavatott impozáns „utasállomás” épülete sok más történelmi épülethez hasonlóan a földdel vált egyenlővé. 1952-ben lett a vele azonos nevű megyének a székhelye, 1965-ben pedig megkezdődött az akkor Kelet-Európa legnagyobb acélgyárának az építése.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevének eredetére több elmélet is született: Valószínűsíthető, hogy a város neve a kun galat szóból ered, amely az arab qal'at (erőd) szó származéka. Felmerült a szerb galac eredet is, de ezt elvetették. Egyes kutatók szerint az i. e. III. évezredben gall eredetű törzsek laktak a vidéken, akik itt erődöt építettek, melyet később róluk neveztek el. Mások szerint pedig a várost az időszámítás szerinti 4. században a római Cocceius Galattus alapította, aki Nagy Constantinus császár küldötte volt, de van olyan feltevés is, amely a régi források alapján gondolja úgy, hogy az egykor itt álló halászfalut nevezték el Gǎlaț falunak.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint a város és környéke már évezredekkel ezelőtt lakott hely volt, e vidéken az idők során sokfajta néptörzs meg foldult: a rómaiak építkezéseinek is nyoma található a vidéken, akik erődöket emeltek errefelé a Duna biztosítására. A Szeret folyó bal partján (Barboşi mellett) Traianus császár korában létesült katonai tábor a Duna másik partján fekvő Garvăn melletti Diogenitával szemben. E két erőd is a Római Birodalom szélén létesített limes része volt, különleges fontosságukat jelzi, hogy az egykori római katonai flotta gyülekezési helyén álltak.

A környéken a népvándorlások idején is több népcsoport töltött el hosszabb-rövidebb időt; a 7. és 9. század között például az első bolgár birodalom tartotta hatalmában.

A vidék része a magyar történelemben Etelköz néven (Dnyeper-Prut-Szeret folyók köze) ismert területnek. A magyarok itt telepedtek le egy időre 800 körül, miután kiszorultak Levédiából, és 895-ben innen indultak a Kárpát-medence elfoglalására engedve az őket szorongató besenyők nyomásának. Később is különböző népek váltották itt egymást, egészen a 13. századig.

A város nevét először 1445-ben említették egy oklevélben Galați falu néven. Ekkor még kis halászhely volt csupán, egy évszázaddal később azonban már mint Moldva kikötője volt említve. A krónikás Ion Neculce (1672-1745) szerint pedig Petru Rareş, Ştefan Cel Mare fejedelem fia itt élt fiatal korában.

A 16. század elején a várost a törökök foglalták el, majd rövidesen forgalmas kikötővárossá nőtte ki magát. A város akkori mozgalmasnak mondható életéről egy 1600 körüli évekből fennmaradt feljegyzés mesél: Galați kikötőjéből évente több tízezer tonna gabona, 25000 juh, 3000 ló, temérdek épületfa, a törökök puskaporgyártásához salétrom, a szeráj világításához viasz, valamint só, zsír, méz, vaj, sajt került Konstantinápolyba.

A kikötő 1823 után, a török uralom végén kezdett el korszerűsödni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok révén. Majd miután 1837-től 1883-ig a város szabadkikötő lett, fokozódott a kereskedők, pénzváltók ideáramlása és egyidejűleg megindult az iparosodás, a város felvirágzása is.

1789-ben, az orosz–török háború idején a várost az oroszok felégették. Az 1907-es román parasztfelkelés a várost és környékét is elérte; a felkelést a hadsereg leverte.

Galați nemcsak gazdasági, de kulturális központ is. Az iskolák építése már a török uralom vége után megindult, a városban napilapok, folyóiratok jelentek meg, köztük több magyar nyelvű is: 1868-ban egy magyar református lelkész Czelder Márton adta ki a Missiói Lapok-at, aki református templomot is építtetett a városban a környék magyar lakosai számára.

1957-ben alakult meg a város műszaki egyeteme, van pedagógiai főiskolája, több szakiskolája, színháza, bábszínháza és hangversenyterme, múzeuma; természettudományi múzeuma, könyvtára is.

LátnivalókSzerkesztés

Az erődített Sf. Precista templom a Duna partján 1647-ben épült. A legenda szerint a templomtól egy alagút vezetett a Duna alatt a túlpartra. A városban van egy szoborpark, botanikus kert, több múzeum, operaház és egy több kilométeres sétány a Duna partján.

GazdaságSzerkesztés

A városban található Románia legnagyobb vasipari üzeme, a Mittal Steel Company N.V., amely 2001-ig állami tulajdonú volt és még ma is a régi nevén, Sidex-ként emlegetik. A városban található az ország második legnagyobb kikötője, és egy holland kézben levő modern hajógyár is.

Híres emberekSzerkesztés

KépgalériaSzerkesztés

TestvérvárosokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2017. március 8.)

ForrásokSzerkesztés