Galați
Galați (magyarul: Galac, németül: Galatz) város Románia délkeleti részén, a Duna mellett, Galați megye székhelye. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 298 861 lakosa volt, ezzel a hetedik helyen áll Romániában.
Galac (Galați) | |||
A város látképe a tévétoronyból | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Fejlesztési régió | Délkelet-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Galați | ||
Rang | megyei jogú város | ||
Községközpont | Galați | ||
Beosztott falvak | Galați | ||
Polgármester | Nicolae Dumitru | ||
Irányítószám | 800001–800702 | ||
Körzethívószám | 02 36 | ||
SIRUTA-kód | 75098 | ||
Népesség | |||
Népesség | 249 432 fő (2011. júl. 1.)[1] +/- | ||
Népsűrűség | 1 012,31 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 5-40 m | ||
Terület | 246,4 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 26′ 22″, k. h. 28° 02′ 04″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 22″, k. h. 28° 02′ 04″ | |||
Galac weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Galac témájú médiaállományokat. |
Nevének eredeteSzerkesztés
Nevének eredetére több elmélet is született: Valószínűsíthető, hogy a város neve a kun galat szóból ered, amely az arab qal'at (erőd) szó származéka. Felmerült a szerb galac eredet is, de ezt elvetették. Egyes kutatók szerint az i. e. III. évezredben gall eredetű törzsek laktak a vidéken, akik itt erődöt építettek, melyet később róluk neveztek el. Mások szerint pedig a várost az időszámítás szerinti 4. században a római Cocceius Galattus alapította, aki Nagy Constantinus császár küldötte volt, de van olyan feltevés is, amely a régi források alapján gondolja úgy, hogy az egykor itt álló halászfalut nevezték el Gǎlaț falunak.
TörténeteSzerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint a város és környéke már évezredekkel ezelőtt lakott hely volt, e vidéken az idők során sokfajta néptörzs meg foldult: a rómaiak építkezéseinek is nyoma található a vidéken, akik erődöket emeltek errefelé a Duna biztosítására. A Szeret folyó bal partján (Barboşi mellett) Traianus császár korában létesült katonai tábor a Duna másik partján fekvő Garvăn melletti Diogenitával szemben. E két erőd is a Római Birodalom szélén létesített limes része volt, különleges fontosságukat jelzi, hogy az egykori római katonai flotta gyülekezési helyén álltak.
A környéken a népvándorlások idején is több népcsoport töltött el hosszabb-rövidebb időt; a 7. és 9. század között például az első bolgár birodalom tartotta hatalmában.
A vidék része a magyar történelemben Etelköz néven (Dnyeper-Prut-Szeret folyók köze) ismert területnek. A magyarok itt telepedtek le egy időre 800 körül, miután kiszorultak Levédiából, és 895-ben innen indultak a Kárpát-medence elfoglalására engedve az őket szorongató besenyők nyomásának. Később is különböző népek váltották itt egymást, egészen a 13. századig.
A város nevét először 1445-ben említették egy oklevélben Galați falu néven. Ekkor még kis halászhely volt csupán, egy évszázaddal később azonban már mint Moldva kikötője volt említve. A krónikás Ion Neculce (1672-1745) szerint pedig Petru Rareş, Ştefan Cel Mare fejedelem fia itt élt fiatal korában.
A 16. század elején a várost a törökök foglalták el, majd rövidesen forgalmas kikötővárossá nőtte ki magát. A város akkori mozgalmasnak mondható életéről egy 1600 körüli évekből fennmaradt feljegyzés mesél: Galați kikötőjéből évente több tízezer tonna gabona, 25000 juh, 3000 ló, temérdek épületfa, a törökök puskaporgyártásához salétrom, a szeráj világításához viasz, valamint só, zsír, méz, vaj, sajt került Konstantinápolyba.
A kikötő 1823 után, a török uralom végén kezdett el korszerűsödni a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok révén. Majd miután 1837-től 1883-ig a város szabadkikötő lett, fokozódott a kereskedők, pénzváltók ideáramlása és egyidejűleg megindult az iparosodás, a város felvirágzása is.
1789-ben, az orosz–török háború idején a várost az oroszok felégették. Az 1907-es román parasztfelkelés a várost és környékét is elérte; a felkelést a hadsereg leverte.
Galați nemcsak gazdasági, de kulturális központ is. Az iskolák építése már a török uralom vége után megindult, a városban napilapok, folyóiratok jelentek meg, köztük több magyar nyelvű is: 1868-ban egy magyar református lelkész Czelder Márton adta ki a Missiói Lapok-at, aki református templomot is építtetett a városban a környék magyar lakosai számára.
1957-ben alakult meg a város műszaki egyeteme, van pedagógiai főiskolája, több szakiskolája, színháza, bábszínháza és hangversenyterme, múzeuma; természettudományi múzeuma, könyvtára is.
LátnivalókSzerkesztés
Az erődített Sf. Precista templom a Duna partján 1647-ben épült. A legenda szerint a templomtól egy alagút vezetett a Duna alatt a túlpartra. A városban van egy szoborpark, botanikus kert, több múzeum, operaház és egy több kilométeres sétány a Duna partján.
GazdaságSzerkesztés
A városban található Románia legnagyobb vasipari üzeme, a Mittal Steel Company N.V., amely 2001-ig állami tulajdonú volt és még ma is a régi nevén, Sidex-ként emlegetik. A városban található az ország második legnagyobb kikötője, és egy holland kézben levő modern hajógyár is.
Híres emberekSzerkesztés
- Alexandru Ioan Cuza (1820–1873) Románia első uralkodója
- Ileana Cotrubaș (1939) opera-énekesnő
- Ovid S. Crohmălniceanu (1921–2000) irodalomtörténész
- Camil Ressu (1880–1962) festő
- Salbeck Ferenc (1703–1770) Jézus-társasági áldozópap és tanár
- Salbeck Károly (1725–1787) szepesi püspök
KépgalériaSzerkesztés
TestvérvárosokSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
ForrásokSzerkesztés
- Panoráma (1978) Moldvai utazások ISBN 963 243 099 9