Wikipédia

Piemont

régió Olaszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 28.

Piemont (olaszul Piemonte, piemonti nyelven Piemont [pje'mʊnt], okszitán nyelven Piemont) Olaszország második legnagyobb régiója. Lakosainak száma 4 450 359 fő, székhelye Torino. Nyugaton Franciaországgal, északnyugaton Valle d'Aostával, északon Svájccal, keleten Lombardiával, délkeleten Emilia-Romagnával, délen pedig Liguriával határos.

Piemont
(Piemonte / Piémont)
Verbania
Verbania
Piemont címere
Piemont címere		 Piemont zászlaja
Piemont zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RangRégió
SzékhelyTorino
MegyéiAlessandria (AL)
Asti (AT)
Biella (BI)
Cuneo (CN)
Novara (NO)
Torino (TO)
Verbano-Cusio-Ossola (VB)
Vercelli (VC)
KormányzóAlberto Cirio (2019. május 27. – )
Népesség
Teljes népesség4 341 375 fő (2019. dec. 31.)[1]
Népsűrűség174,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület25 399 km²
IdőzónaUTC+1
Piemont régió elhelyezkedése
Piemont régió elhelyezkedése
Piemont weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Piemont témájú médiaállományokat.

Az export tekintetében a negyedik legfontosabb olasz régió. A teljes nemzeti kivitel 10%-át Piemont biztosítja. Évi GDP-je közel 100 milliárd euró. Az egy főre eső GDP az országos átlag feletti. Az Alpok-Mediterráneum Eurorégió tagja.

Nyelvek

szerkesztés

Az olasz mellett területén 1990 óta öt nyelv is elismert: a piemonti, amelyet közel kétmillióan beszélnek, az okcitán, a frankoprovanszál, a francia, és a német nyelv walser nyelvjárása. Novara és Verbano-Cusio-Ossola megyékben nyugati lombard dialektust beszélnek.

Történelem

szerkesztés

1720-ban a Savoyai Hercegségből megalakult a Szárd Királyság, majd ebből lett később a Szárd-Piemonti Királyság, Torinó székhellyel. 1796-ban a forradalmi Franciaország csapatai megszállták, majd létrehozták az Alba Köztársaság nevű bábállamot, amelyet Franciaország 1801-ben bekebelezett. 1802-ben a franciák létrehozták az Alpokaljai Köztársaságot, de szeptemberben ezt is bekebelezték. Az 1815-ös Bécsi Kongresszus helyreállította a Szárd-Piemonti Királyságot, amelyhez – franciaellenes erősítés gyanánt – hozzácsatolták a Genovai Köztársaságot. Az így kialakult állam lett aztán az olasz egységes állam megteremtésének (1859–1861) mozgatórugója olyannyira, hogy a Savoyai-ház adta Olaszország királyait.

Földrajz

szerkesztés

Vízrajz

szerkesztés
 
A Pó Torinóban

Piemont területe vizekben gazdag, legjelentősebb folyója a Pó, amely teljes egészében végighalad a régión nyugat-keleti irányban. A Pó mellett legfontosabb folyói:

 
A Lago Maggiore

Piemont tavai is igen jelentősek. Nagy számban találhatunk itt többek között gleccsereredetű alpesi tavakat.

A Lago Maggiore Olaszország egyik legnagyobb tava, természetes határt képez Piemont, Lombardia és Svájc között. Területe 212 km², legnagyobb mélysége 372 méter.

A Lago d'Orta a második legnagyobb tava, Novara és Verbano-Cusio-Ossola megyék között terül el. Területe 18,2 km², legnagyobb mélysége 143 méter. Közepén helyezkedik el a San Giulio-sziget.

A Lago di Viverone a harmadik legnagyobb tó, területén Torino és Biella megye osztoznak. Területe 6 km², legnagyobb mélysége 70 méter.

Népesség

szerkesztés

Piemont legnépesebb települései:

Sorrend Település Megye Lakosság (fő)
1. Torino Torino 903 705
2. Novara Novara 102 037
3. Alessandria Alessandria 92 493
4. Asti Asti 73 159
5. Moncalieri Torino 57 025
6. Cuneo Cuneo 54 624
7. Rivoli Torino 51 996
8. Collegno Torino 48 091
9. Vercelli Vercelli 47 946
10. Settimo Torinese Torino 47 441

Közigazgatás

szerkesztés
 
Piemont megyéi

Gazdasági fejlődés

szerkesztés

Piemont régió gazdasága hagyományosan ipari jellegű. A munkaerő nagy része Venetóból és a déli régiókból, valamint külföldről származik. Mezőgazdasági termékei közül a legfontosabbak a gabona, a burgonya, a cukorrépa. Dombvidéki területein jelentős a szőlészet.

 
A FIAT gyár Torinóban

A legfejlettebb ipari szektor a FIAT és a hozzá kapcsolódó vállalatok által képviselt autógyártás. Kiemelkedő a vegyi- és az élelmiszeripar is (a régióban gyártják a legtöbb csokoládét Olaszországban), valamint a textil- és ruházati ipar. Ugyancsak jelentős a szolgáltatóipar, elsősorban a banki és biztosítási tevékenységek.

Piemont népességének több mint fele a Pó és a Dora Riparia összefolyásánál fekvő Torinóban él. Pont a két folyó indította be az ipart, hiszen a malmok, a kis kézművesműhelyek nekik köszönhetően születtek.

A város 1945 után rohamosan fejlődött, majd az 1974-es demográfiai csúcs után (ekkor 1 199 197 lakosa volt) népessége csökkent, aminek oka az ipar decentralizációja, ami az üzemeket más piemonti városokba, sőt Dél-Olaszországba telepítette. Innentől kezdve Torino lakosainak száma 300 ezerrel csökkent, és az egész régióban a gazdaság válsága volt tapasztalható. A XX. téli olimpiai játékok azonban reflektorfénybe helyezték Torinót, és kedvezően hatottak az idegenforgalomra is.

Nyelvek

szerkesztés

Piemont egy 1990. április 9-i regionális törvénnyel az olasz mellett öt történelmi nyelvet ismert el a régióban: a közel kétmillió lakos által beszélt piemontit, a Cuneo környékén, a Chisone-völgyben, és a Susa-völgy egyes részein beszélt okcitánt; a Susa-, Sangone- és Lanzo-völgyben beszélt frankoprovanszált; a franciát és a svájci és valle d'aostai határvidéken beszélt walsert.

Novara és Verbano-Cusio-Ossola nagy részén nyugati lombard dialektust beszélnek a Milánói Hercegség hosszú uralmának köszönhetően.

Építészet és művészet

szerkesztés

Piemont földrajzi helyzetéből kifolyólag mindig kapcsolódási pont volt Északnyugat-Európa és a kontinens egyéb részei között. Az itt megforduló spanyol, francia és itáliai művészek gazdag örökséget hagytak maguk után elsősorban a középkorban: az ivreai dóm, a Sant'Andrea-bazilika Vercelliben, San Michele di Oleggio román stílusú templomai, a vezzolanói apátság mind erről tesznek tanúbizonyságot. Legfontosabb építészeti emlékei talán a Savoyai-család királyi rezidenciái, amelyeket a 16. században kezdtek el építeni, és amelyek 1997-től az UNESCO világörökség listáján is szerepelnek csakúgy, mint a Szent Hegyek. Torino művészeti öröksége kiemelkedő: a Via Po árkádsora, a Piazza Castello palotái, és a város jelképe, a Mole Antonelliana teszik egyedivé a piemonti régiószékhelyet.

Híres emberek

szerkesztés

Gasztronómia

szerkesztés
 
A bagna cáuda
 
Gianduiotto

A legismertebb piemonti ételek:

  • Agnolòt: töltött tészta, leginkább a Magyarországon is jól ismert tortellinihez hasonlítható
  • Fricieuj ëd pom: bundában sült alma
  • Bagna càuda: fokhagymából, szardíniából és extra szűz olívaolajból készült szósz, amelybe friss szezonális zöldségeket mártogatnak
  • Bonet: jellegzetes helyi puding tojásból, cukorból, tejből és egy ún. amaretti nevű kekszből készül, és alkohollal, elsősorban rummal ízesítik. Eredetileg nem, azonban ma már szinte mindig csokoládéval vagy kakaóval gazdagítják
  • Fritto misto alla piemontese: vegyes hústál, elsősorban sült bárány-, sertés- és borjúhúsból
  • Gianduiotto: az egyik legkedveltebb olasz csokoládé, amelyet először a torinói Caffarel gyárban készítettek
  • Ghërsin (grissini): sós pálcika, amelyet a helyiek kenyér helyett is fogyasztanak
  • Polenta: kukoricalisztből készült kásás jellegű étel. A kukoricalisztet sós vízben főzik megfelelő állagúra, és köretként szolgálják fel

Borok

szerkesztés

Piemontban számtalan eredetvédett bort készítenek, az Asti-borvidék egyike a legfontosabbaknak Olaszországban.

Vörösborok:

Fehérborok:

Desszertborok:

Galéria

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés
  • Immagini del Piemonte (Ente Nazionale Italiano Per il Turismo)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Piemonte című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Piemont témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Piemont&oldid=27551402”