Főmenü megnyitása

Giovanni Giolitti (Mondovì, Piemont, 1842. október 27.Cavour, Piemont 1928. július 17.) olasz politikus, öt alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke.

Giovanni Giolitti
Giolitti2.jpg
5 alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Születési név Giovanni Giolitti
Született 1842. október 27.
Mondovì  Szárd Királyság
Elhunyt1928. július 17. (85 évesen)
Cavour  Olasz Királyság
Párt Historical Left

Foglalkozás politikus
Iskolái Torinói Egyetem
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • Royal Order of the Seraphim
  • Szent András-rend
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Giolitti témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Alpesi parasztcsalád gyermekeként született. 1861-ben fejezte be jogi tanulmányait a Torinói Egyetemen. Ezt követően állami alkalmazásba lépett. Szakterülete a pénzügyi adminisztráció volt. 1882-ben képviselőnek választották. 1889-től 1990-ig ő látta el a pénzügyminiszteri tisztséget. 1892-ben első alkalommal kinevezték miniszterelnöknek. Kormányának mandátuma, amely főleg baloldali képviselőkből állt, 18 hónapig tartott. Ekkor a Római Bank körül kirobbant botrányban való érintettsége miatt lemondásra kényszerült.

1897-ben újrakezdte a politikai karrierjét. 1901 és 1903 között belügyminiszterként tevékenykedett. 1903-ban miniszterelnökként megalakította a második kormányát, amely 1905-ig funkcionált. 1906-ban ismét miniszterelnökké választották és ez alkalommal három éven keresztül irányította az országot. Elsődleges célja a gazdasági problémák kiküszöbölése volt. Ezen tevékenységének köszönhetően nagymértékű növekedés történt a közmunkák területén. A szocialisták programjából számos pontot átvett, így jelentős reformokra került sor. Ezek érintették a közegészségügyet, a lakásügyet, a foglalkoztatási körülményeket, a nők és a gyermekek általi munkavégzést, a rokkantak jogait, illetve az időskori nyugdíjakat.[1]

1911-ben megalakította az első világháború előtti utolsó kormányát, azonban egyre nehezebben tudta fenntartani a parlamenti koalíción belüli egyensúlyt. A hazai nehézségek egyre növekedtek és 1911 októberében (hivatalosan szeptember végén) kitört az olasz-török háború. Ez azonban nem enyhítette a problémákat és a forradalomtól való félelmében Giolitti további engedményeket tett az alsóbb osztályok felé, beleértve a (szinte) teljes férfi lakosságnak megadott szavazójogot is. Az 1913-as októberi-novemberi választásokat követően a Giolitti által felállított, heterogén parlamenti többség irányítása egyre komolyabb nehézségeket támasztott. Ennek következtében 1914 márciusában - a választási győzelem ellenére - lemondott. Az első világháború kitörése után az olasz politikai semlegesség szószólója lett, de a caporettói összeomlás után teljes erőfeszítésre buzdított a haza védelmében. A bonyolult háború utáni időszakban tapasztaltsága miatt ő tűnt a legalkalmasabb személynek az anarchikus állapotok leküzdésében. 1920-ban megalakította ötödik kormányát, amely a következő évig funkcionált.[1]

1920 augusztusában és szeptemberében reformok ígéretével sikerült megállítania a sztrájkhullámokat és az önkényes gyárfoglalásokat. Ezek azonban sem a gyárosokat, sem a szocialistákat nem elégítették ki. A nacionalistákkal való viszonyát a rapallói egyezmény rontotta meg, amely a dalmát tengerparti olasz igényekre mért csapást. Adópolitikája miatt ellentétbe került az egyházzal, az agrárreform tervezete miatt pedig a nagybirtokosokkal is. Először hallgatólagosan támogatta a fasisztákat és Benito Mussolinit, de 1924 után már nyíltan támadta őket. 1928. július 17-én hunyt el Cavourban.[1]

MegítéléseSzerkesztés

Giolitti meglehetősen vitatott személyiség. Egyes bírálói súlyos kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, mások pedig a nagyszerű államférfit látják benne. Tény, hogy a parlamenti többség megszerzése érdekében sikeresen manipulálta pártokat. Taktikáját ellenfelei megvetően „Giolitti-módszernek” nevezték. Ez a kormányzási módszer, amelyet elődeitől örökölt, volt az egyetlen működőképes forma ebben az időszakban. Építő jellegű szociális reformjai elősegítették a fejlődést és a jólétet. Szerepe csak akkor mérhető fel igazán, ha a kormányzását az őt követő totalitárius rendszerhez hasonlítjuk.[1]

MiniszterelnökkéntSzerkesztés

Giovanni Giolitti összesen öt alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget:[2]

Hivatali ideje Elődje Utódja
1892.05.15. – 1893.12.15. Antonio Starrabba Francesco Crispi
1903.11.03. – 1905.03.12. Giuseppe Zanardelli Tommaso Tittoni
1906.05.29. – 1909.12.11. Sidney Sonnino Sidney Sonnino
1911.03.30. – 1914.03.21. Luigi Luzzatti Antonio Salandra
1920.06.15. – 1921.07.04. Francesco Saverio Nitti Ivanoe Bonomi

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Gale Encyclopedia of Biography: Giovanni Giolitti (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  2. Storia.camera.it: Giovanni Giolitti (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)

ForrásokSzerkesztés