Giovanni Giolitti

olasz politikus

Giovanni Giolitti (Mondovì, Piemont, 1842. október 27.Cavour, Piemont 1928. július 17.) olasz politikus, öt alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke.

Giovanni Giolitti
5 alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1842. október 27.
Mondovì  Szárd Királyság
Elhunyt1928. július 17. (85 évesen)
Cavour  Olasz Királyság
Párt
  • Historical Left
  • Olasz Liberális Párt

Foglalkozás
  • politikus
  • államférfi
Iskolái Torinói Egyetem
Vallás római katolikus egyház

Díjak

Giovanni Giolitti aláírása
Giovanni Giolitti aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Giolitti témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Alpesi parasztcsalád gyermekeként született. 1861-ben fejezte be jogi tanulmányait a Torinói Egyetemen. Ezt követően állami alkalmazásba lépett. Szakterülete a pénzügyi adminisztráció volt. 1882-ben képviselőnek választották. 1889-től 1990-ig ő látta el a pénzügyminiszteri tisztséget. 1892-ben első alkalommal kinevezték miniszterelnöknek. Kormányának mandátuma, amely főleg baloldali képviselőkből állt, 18 hónapig tartott. Ekkor a Római Bank körül kirobbant botrányban való érintettsége miatt lemondásra kényszerült.

1897-ben újrakezdte a politikai karrierjét. 1901 és 1903 között belügyminiszterként tevékenykedett. 1903-ban miniszterelnökként megalakította a második kormányát, amely 1905-ig funkcionált. 1906-ban ismét miniszterelnökké választották és ez alkalommal három éven keresztül irányította az országot. Elsődleges célja a gazdasági problémák kiküszöbölése volt. Ezen tevékenységének köszönhetően nagymértékű növekedés történt a közmunkák területén. A szocialisták programjából számos pontot átvett, így jelentős reformokra került sor. Ezek érintették a közegészségügyet, a lakásügyet, a foglalkoztatási körülményeket, a nők és a gyermekek általi munkavégzést, a rokkantak jogait, illetve az időskori nyugdíjakat.[1]

1911-ben megalakította az első világháború előtti utolsó kormányát, azonban egyre nehezebben tudta fenntartani a parlamenti koalíción belüli egyensúlyt. A hazai nehézségek egyre növekedtek és 1911 októberében (hivatalosan szeptember végén) kitört az olasz-török háború. Ez azonban nem enyhítette a problémákat és a forradalomtól való félelmében Giolitti további engedményeket tett az alsóbb osztályok felé, beleértve a (szinte) teljes férfi lakosságnak megadott szavazójogot is. Az 1913-as októberi-novemberi választásokat követően a Giolitti által felállított, heterogén parlamenti többség irányítása egyre komolyabb nehézségeket támasztott. Ennek következtében 1914 márciusában - a választási győzelem ellenére - lemondott. Az első világháború kitörése után az olasz politikai semlegesség szószólója lett, de a caporettói összeomlás után teljes erőfeszítésre buzdított a haza védelmében. A bonyolult háború utáni időszakban tapasztaltsága miatt ő tűnt a legalkalmasabb személynek az anarchikus állapotok leküzdésében. 1920-ban megalakította ötödik kormányát, amely a következő évig funkcionált.[1]

1920 augusztusában és szeptemberében reformok ígéretével sikerült megállítania a sztrájkhullámokat és az önkényes gyárfoglalásokat. Ezek azonban sem a gyárosokat, sem a szocialistákat nem elégítették ki. A nacionalistákkal való viszonyát a rapallói egyezmény rontotta meg, amely a dalmát tengerparti olasz igényekre mért csapást. Adópolitikája miatt ellentétbe került az egyházzal, az agrárreform tervezete miatt pedig a nagybirtokosokkal is. Először hallgatólagosan támogatta a fasisztákat és Benito Mussolinit, de 1924 után már nyíltan támadta őket. 1928. július 17-én hunyt el Cavourban.[1]

Megítélése szerkesztés

Giolitti meglehetősen vitatott személyiség. Egyes bírálói súlyos kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, mások pedig a nagyszerű államférfit látják benne. Tény, hogy a parlamenti többség megszerzése érdekében sikeresen manipulálta pártokat. Taktikáját ellenfelei megvetően „Giolitti-módszernek” nevezték. Ez a kormányzási módszer, amelyet elődeitől örökölt, volt az egyetlen működőképes forma ebben az időszakban. Építő jellegű szociális reformjai elősegítették a fejlődést és a jólétet. Szerepe csak akkor mérhető fel igazán, ha a kormányzását az őt követő totalitárius rendszerhez hasonlítjuk.[1]

Miniszterelnökként szerkesztés

Giovanni Giolitti összesen öt alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget:[2]

Hivatali ideje Elődje Utódja
1892.05.15. – 1893.12.15. Antonio Starrabba Francesco Crispi
1903.11.03. – 1905.03.12. Giuseppe Zanardelli Tommaso Tittoni
1906.05.29. – 1909.12.11. Sidney Sonnino Sidney Sonnino
1911.03.30. – 1914.03.21. Luigi Luzzatti Antonio Salandra
1920.06.15. – 1921.07.04. Francesco Saverio Nitti Ivanoe Bonomi

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Gale Encyclopedia of Biography: Giovanni Giolitti (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 5.)
  2. Storia.camera.it: Giovanni Giolitti (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 6.)

Források szerkesztés

Elődje:
Antonio Starrabba
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
18921893
 
Utódja:
Francesco Crispi
Elődje:
Giuseppe Zanardelli
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19031905
 
Utódja:
Tommaso Tittoni
Elődje:
Sidney Sonnino
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19061909
 
Utódja:
Sidney Sonnino
Elődje:
Luigi Luzzatti
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19111914
 
Utódja:
Antonio Salandra
Elődje:
Francesco Saverio Nitti
Az Olasz Királyság miniszterelnöke
19201921
 
Utódja:
Ivanoe Bonomi