„Nagy egyházszakadás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít
Szovátai (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
103. sor:
# A [[bérmálás]] szentségének kiszolgáltatója. (A Nyugati Egyházban a bérmálás rendes kiszolgáltatója a megyés püspök, és csak egyedi esetben adhat erre felhatalmazást a pap számára. Keleten a keresztelő pap egyben meg is bérmál.)
# Az első szentáldozás időpontja. (A nyugati jog azt kívánja meg, hogy az elsőáldozásra rendes körülmények között csak az ''értelem használatát'' követően kerüljön sor. Pontos korhatárt nem ír elő, de ez általában 7-9 évet jelent. (A rendkívüli esetekre (pl. halálveszély) más előírások érvényesek.) A Keleti liturgiában minden további nélkül kiszolgáltatják az eucharisztiát a kisdedeknek is. A Keleti Egyház felrója a Nyugatinak, hogy joggyakorlata miatt sokan halnak meg anélkül, hogy egyszer is áldoztak volna.)
# Gyónás az áldozás előtt. (A Keleti Egyház megkívánja, hogy a Szent Eucharisztiát csak megtisztult lélekkel, azaz gyónást követően vegyék magukhoz a hívek. Erre általában a legnagyobb ünnepeken kerül sor, évente pár alkalommal. A Nyugati Egyház azonban azt szorgalmazza, hogy a hívek minél gyakrabban (hetente, sőt akár ennél is sűrűbben) járuljanak a szentáldozáshoz. Viszont nem várja el minden áldozás előtt a gyónást, csupán súlyos bűn vagy hosszú idő eltelte esetén. A további félreértések elkerülése végett meg kell még említenünk, hogy a keleti liturgiában bevett gyakorlat a mise keretében megáldott de át nem változtatott kenyér vétele az utolsó vacsora emlékeként, ez azonban nem szentáldozás. AzA megáldott kenyeret minden misén magukhoz vehetik a hívek, sőt haza is vihetnek belőle szeretteiknek, és mivel ez nem eucharisztia, nem is kell előtte gyónniuk.)
# Egy szín alatti áldozás. (Nyugaton elterjedt és jogilag is elfogadott gyakorlat a csak egy szín alatti áldozás, azaz csak a test vétele a vér vétele nélkül (vagy csak a vér vétele súlyos betegség esetén). Kelet ragaszkodik a két szín szétválaszthatatlanságához.)
# Az áldoztató személye. (A Keleti Egyházban csak a pap vagy a diakónus áldoztathat, a nyugati jog szerint az [http://lexikon.katolikus.hu/A/akolitus.html akolitus] is, sajátos esetekben pedig bármely erre alkalmas, méltó és megbízott laikus.)