„Bessenyei György” változatai közötti eltérés

a
a (Visszavontam 109.105.0.129 (vita) szerkesztését (oldid: 18313983))
== Élete ==
Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fiaként született, Tiszabercelen.
[[1755]]-ig szülőfalujában élt, majd [[1760]]-ig a [[sárospatak]]i kollégium diákja volt. Végzése után apja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami főként [[latin nyelv|latin]] stílusgyakorlatokat jelentett; ezután szellemileg tétlenül, harci tudományokkal (vívás, lovaglás, lövészet) töltött négy évet a szülői házban. [[Szabolcs vármegye]] ajánlására, remek testi felépítése és katonai képességei révén, [[1765]]. június 8-ától [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] [[Bécs]]ben frissen1760-ban felállított magyar testőrségében teljesített szolgálatot.
 
Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a [[magyar irodalom]]ra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan, 19 éves ifjú ugyanis a francia műveltségű császári udvarnál elmaradottságát szégyenkezve tapasztalta. Nemes elhatározással és erős eltökéltséggel hozzáfogott, hogy hiányosságait magánszorgalommal pótolja. Mi sem természetesebb, mint hogy az udvarnál a [[francia irodalom]] remekeivel, különösen az akkor leginkább bámult és olvasott [[Voltaire]] műveivel ismerkedett meg. Eközben önkénytelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie országunk elmaradottságát e téren. Ebben az időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti létről szinte szó sem lehetett, mert a főrangúak nagyrészt Bécsben tartózkodtak; franciául, németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ún. honoráciorok osztálya pedig a latint alkalmazta, úgyhogy a [[magyar nyelv]] használata – kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével – csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, és amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is; mintegy fel akarta népét rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt el ne vesszen: így nemcsak magának tanult, hanem ugyanakkor nemzete számára is tevékenykedett.