„Jagelló Izabella magyar királyné” változatai közötti eltérés

Mivel János király még halála előtt egy évvel, [[1539]]-ben felbontotta a váradi békét, Ferdinánd [[1541]] [[május]]ában Roggendorf vezetésével {{szám|30000}} fős német, olasz és cseh zsoldosokból, valamint magyarokból álló sereget küldött Buda elfoglalására. A város ostromát Roggendorf, védelmét Fráter György irányította, s közben segítséget kért a törököktől. A Buda felmentésére siető [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] beavatkozására azonban már nem került sor, mert a támadók megfutamodtak. [[Augusztus 29]]-én I. Szulejmán csellel elfoglalta Budát, és évi 10 000 aranyforint fejében János Zsigmond gyámjára, Izabella királynéra bízta [[Erdély]], a [[Tiszántúl]] és a [[Bánság|Temesköz]] kormányzását. Ez időből maradt fenn a közismert történet, amikor is a szultán követe előtt, aki kétségbe vonta, hogy a csecsemő a királyné gyermeke, Izabella egy váratlan mozdulattal keblét lemeztelenítette, és ott helyben megszoptatta a gyermeket. A szultán csausa zavartan fordította el tekintetét.<ref name="ReferenceA"/> Egy másik fennmaradt történet szerint, amikor Szulejmán szultán a magyar főurakat magához kérette [[Óbuda (történelmi település)|óbudai]] táborába, Izabella és a csecsemő János Zsigmond is meghívást kapott a szultántól, a királyné azonban visszaüzente a szultánnak: nem illő, hogy egy özvegyasszony idegen férfiak sátrába vonuljon. Remélte, hogy gyermekét is kimentheti ezáltal a veszélyből, de amint tudjuk, nem így történt: a csecsemő királyt egy dajkának kellett elvinnie a török táborba.<ref name="ReferenceA"/>

 

[[Fájl:Wagner Izabella búcsúja.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Wagner Sándor]]: ''Izabella királyné búcsúja Erdélytől'' (1863). A hagyomány szerint, lengyelországi bujdosása előtt a királyné, amikor a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: ''„SFV - Sic fata volunt”'', vagyis: „A sors akarta így”]]