Wikipédia

„III. Henrik szász herceg” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 80.99.208.111 (vita) szerkesztéséről Tudor987 szerkesztésére
45. sor:
=== Összeütközései III. Konráddal ===
[[Fájl:Konrad III Miniatur 13 Jahrhundert.jpg|bélyegkép|balra|III. Konrád a ''Chronica Regia Coloniensis''-ben, 13. század]]
A [[Stauf-ház|Stauf]]- és a [[Welf-ház]]ak [[Stauf-Welf viszály|közötti konfliktus]] során 1139-ben [[III. Konrád német király|III. Konrád német-római császár]] megtagadta Henrik apjától a bajor és szász hercegi címet. Ezzel azonban még nem győzte le a Welfeket. Büszke Henrik Szászországban harcolt az [[Askani-ház|Askaniak]] ellen, testvére pedig, [[VI. Welf]] Bajorországban a [[Babenberg-ház|Babenbergek]] ellen. Büszke Henrik 1139 októberében bekövetkezett halála után [[Northeimi Richenza]], [[III. Lothár német-római császár]] özvegye vette át Szászországban a Welf-párt vezetését és ő lett a gyámja unokaöccsének, Oroszlán Henriknek. Richenza 1141 júniusában halt meg. Úgy tűnik, hogy ebben az időpontban III. Konrád már belátta, hogy a hercegi méltóság megvonásával nem tudja legyőzni a Welfeket, és áttért a kiegyezés politikájára. Ennek keretében 1142-ben Oroszlán Henrik visszakapta [[I. Albert szász herceg|Medve Alberttől]] az apjától elvett szász hercegséget. A kiegyezés másik pillére Henrik anyjának, Gertrudnak a házasságkötése volt 1143-ban [[II. Henrik osztrák herceg|II. (Jasomirgott) Henrikkel]], aki Bajorországot megkapta hűbérbirtokul.
 
Oroszlán Henrik erőteljes terjeszkedési politikát folytatott keleten és az egykori [[vendek|vend]] és más [[szláv népek|szláv]] területeket beolvasztott a Szász Hercegségbe. 1147-ben arra kényszerítette [[Elő-Pomeránia]] hercegeit, hogy elismerjék hűbéruruknak. Ugyanebben az évben megakadályozta Konrádnak azt a kísérletét, hogy a Kemnade és Fischbeck apácakolostorokat alárendelje a [[Corveyi apátság|Corvey]] királyi apátságnak és ezzel erősítse a királyi befolyást Szászországban.
74. sor:
=== Bukása ===
[[Fájl:Foltz - 'Kaiser Friedrich Barbarossa und Herzog Heinrich der Löwe in Chiavenna.jpg|bélyegkép|350px|Rőtszakállú Frigyes és Oroszlán Henrik Chiavennában (1176), [[Philipp Foltz]] (1805-1877) festménye]]
Henrik hatalmi igényei és I. Frigyes következetes terjeszkedési politikája Dél-Németországban újra fellobbantották a [[Stauf-Welf viszály]]tviszályt. Ennek a szembenállásnak az első jele az volt, hogy az 1176-os ötödik itáliai hadjárat során, a [[chiavenna]]i tárgyalásokon Henrik vonakodott megfelelő ellenszolgáltatások nélkül katonai támogatást nyújtani. Henrik az ezüstbányászatból meggazdagodott [[Goslar]] városát kérte, ami Frigyes számára elfogadhatatlan volt. Ezenfelül Henrik erőit lefoglalta az Askaniak elleni harc. Frigyes vereséget szenvedett a [[leganói csata|leganói csatában]], ezzel az egész hadjárata kudarca fulladt és egy számára kevéssé előnyös békét kellett kötnie [[III. Sándor pápa|III. Sándor pápával]] és a városokkal. Ez az eljárás tovább rontotta I. Frigyes és Oroszlán Henrik viszonyát.
 
1178 karácsonyán Frigyes megvásárolta VI. Welftől az Alpoktól északra fekvő birtokait és bérbe adta neki. Ez beavatkozást jelentett a VI. Welf és Oroszlán Henrik közötti örökösödési szerződésbe. Ezenkívül Rőtszakállú megvonta Henriktől a támogatást, amikor ez utóbbi konfliktusba került területének nemeseivel. Ebben az időpontban Henrik elsősorban a [[Bréma (város)|brémai]], és [[magdeburg]]i érsekkel, a [[halberstadt]]i püspökkel és [[I. Albert szász herceg|Medve Albert]] szász herceg fiaival állt konfliktusban. A környékbeli hercegek összefogtak Henrik ellen, melynek eredményeképpen Henriknek engedményeket kellett tennie a Wichmann magdeburgi érsek által közvetített békekötésben. Henrik mindazonáltal nem tartotta be ezeket a megállapodásokat, így újólag harcokra került sor.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Henrik_szász_herceg”