„VI. Sándor pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: száz éves → százéves (2) AWB |
a →Sándor a franciák ellen fordul: link |
||
72. sor:
Károly [[január 28.|január 28-án]] hagyta el az örök várost Della Rovere bíboros legnagyobb csalódására és Sándor megkönnyebbülésére. Amint a franciák kitették a lábukat a városból a pápa azonnal ellentámadásba lendült. Mindenekelőtt Cesarét akarta kiszabadítani Károly „kíséretéből”, hiszen addig nem mert a francia uralkodó ellen lépéseket tenni. Amikor végül [[Spoleto|Spoletónál]] Cesarénak sikerült kiszabadulnia, Sándor újragondolta politikáját és az [[Pápai állam|Egyházi Állam]] felépítését is. Eközben Károly [[február 22.|február 22-én]] bevonult Nápolyba. A rémült II. Alfonz lemondott a trónról gyermeke, [[II. Ferdinánd nápolyi király|II. Ferdinánd]] javára, majd elmenekült. Ferdinánd sem tudott megfelelő támogatást maga mögé állítani, ezért ő is Spanyolországba menekült. Károly elfoglalta a nápolyi trónt, és felvette a kapcsolatokat Sándor kúriájával, hogy a pápa ismerje el Károlyt nápolyi királynak.
Sándor igyekezett húzni az időt, és közben erős szövetségeseket találni. A [[Oszmán Birodalom|törökök]] elleni keresztes háború megindításának álcája alatt [[1495]]. [[március 31.|március 31-én]] Sándor létrehozta a vezető észak-itáliai államok (Velence, a pápaság és Milánó) francia ellenes szövetségét a [[Szent Liga (1495)|Szent Ligát]].<ref>[http://real.mtak.hu/2011/1/49626_ZJ1.pdf Ifj. Barta János: Az itáliai háborúk (1494–1559)], real.mtak.hu</ref> Ezen ürüggyel még az általa befogadott zsidóságra is kivetett külön adót. A ligához csatlakozott [[Velencei Köztársaság|Velence]], [[Milánói Hercegség|Milánó]] (Ludovico il Moro), Spanyolország, és a [[Német-
Mindezek után spanyol segítséggel II. Ferdinándot visszahelyezték a nápolyi trónra. A firenzei Lorenzo Medici ''equilibrium-elmélete'' a francia betörés után dőlt meg. Ennek az volt az alapja, hogy Itália egyensúlyát Velence, Milánó, Firenze, Róma és Nápoly politikai kiegyenlítettsége adja meg. De ez az egyensúly az európai hegemóniára törekvő nagyhatalmak fellépése miatt megbomlott. Sándor pedig fontos következtetéseket tudott levonni Károly hadjáratából. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a Pápai Állam kulcspozícióiba saját rokonait, vagy mindenképpen megbízható embereket kell ültetni. Ez indította meg a Borgia pápa kíméletlen harcát a családja által birtokolt Itáliáért.
| |||