„Elektromosság” változatai közötti eltérés

== Felfedezésének története ==

Ahogy mondani szokták, „már az ókori görögök is” ismerték a statikus elektromosság jelenségét, ami állati [[szőrme]] és más tárgyak összedörzsölésekor állt elő. Bár [[Benjamin Franklin]] híres kísérlete, amelynek során viharban sárkányt reptetett és ennek elektromos töltését vizsgálta volna, inkább csak anekdota{{forr}}, mégis, az általa felvetett gondolat, miszerint a megdörzsölt állati szőrme által keltett statikus szikrázás és a villámlás fülrepesztő kisülése ugyanannak a dolognak két különböző megnyilvánulási formája, ösztönzőleg hatott a kor tudósaira, akiknek későbbi munkája lefektette az elektromosság vizsgálatának és felhasználásának alapjait. E tudósok között voltak [[Luigi Galvani]] ([[1737]]–[[1798]]), [[Alessandro Volta]] ([[1745]]-[[1827]]), [[Michael Faraday]] ([[1791]]–[[1867]]), [[André-Marie Ampère]] ([[1775]]–[[1836]]), és [[Georg Simon Ohm]] ([[1789]]-[[1854]]). A késői [[19. század]] és a [[20. század]] eleje olyan óriásokat vonultatott fel a villamosmérnöki tudományban, mint [[Nikola Tesla (feltaláló)|Nikola Tesla]], [[Samuel Morse]], [[Galileo Ferraris]], [[Antonio Meucci]], [[Thomas Alva Edison|Thomas Edison]], [[George Westinghouse]], [[Jedlik Ányos]],

 

== A jelenség ismertetése ==