„Okarina” változatai közötti eltérés

Eredetét nem lehet egyértelműen meghatározni, konkrét néphez kötni, több ősi kultúrából maradtak ránk okarinák. Az okarinák egy rokon hangszere a kínai [[Xun]] (ejtsd: Hsün), mely hangszerek már i.e. 7000-ből is maradtak ránk,<ref name="xun">[http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter23/chapter230305.htm A Xun fúvós hangszer]</ref> ám ezek aztán hosszú időre feledésbe merültek Ázsiában. Bár sok nép zenei kultúrájában közkedvelt hangszernek számított (maradtak ránk leletek az aztékoktól, Egyiptomból, Indiából is), nagyon sokáig nem lehetett a “komoly” hangszerek közé sorolni. Az első ma ismert felépítésű okarinák megalkotása az olasz származású [[Giuseppe Donati]] nevéhez fűzhető. Donati először Budrióban, majd később Bolognában és Milánóban hozott létre okarinakészítő műhelyeket a 19. század második felében, miután megalkotta a már teljes [[Diatonikus hangsor|diatonikus skálát]] játszani képes 10 lyukú okarinát (kiemelve ezzel a játékhangszerek közül). Donati okarináit később Fabio Menaglio fejlesztette tovább, a koncert hangszerek színvonalára, majd innen terjedtek tovább Ázsiába (ahol a japánok megtoldották még ezt a 10 lyukat kettővel, létrehozván a ma legelterjedtebb és legkedveltebb 12 lyukú modellt), valamint az USA-ba. Amerikában a mindkét világháború alatt kedvelt hangszernek számítottak a katonák körében az akkor készített műanyag okarinák - ezzel is igyekezvén tartani a lelket magukban és egymásban.