„Újmoldova” változatai közötti eltérés

Már a [[Római Birodalom|rómaiak]] idején erőteljes [[réz]]-, [[vas]]-, [[ezüst]]-, [[arany]]- és [[ólom]]bányászat folyt az itteni hegyek alatt vájt aknákban. Közelében 1569-ben ''Szveti [[Arkangyal|Arhandjel]]'' nevű [[szerb ortodox egyház|szerb]] kolostor működött.<ref>Engel Pál: ''A temesvári és moldovai szandzsák török kori települései (1554–1579).'' Szeged, 1996, 133. o.</ref> Ha megegyezik Újharammal, akkor a [[Duna]]-parton az 1610-es években épített [[palánkvár]]ába telepítették a régi Haram védőit, és a bánáti erősségek között az 1700-as években itt állomásozott [[Temesvár]] után a második legnagyobb, 190–232 fős helyőrség.<ref>Hegyi Klára: ''A török hódoltság várai és várkatonasága.'' 3. Budapest, 2007, 1417-1420. o.</ref> 1717-ben 32 házát lakták. 1718-ban a kamara német telepeseket költöztetett be, hogy újraindítsa rézbányászatát. 1724–25-ben [[Olténia|Olténiából]], a mai [[Mehedinți megye|Mehedinți megyéből]] bufánokat – román favágókat, szénégetőket, fuvarosokat – és cigányokat telepítettek a különálló telepként szervezett ''Baron''ba. Az 1738-as [[Oszmán Birodalom|török]] hadjárat idején Bosnyák elpusztult. 1740-ben új német telepesekkel és magánvállalkozók irányítása alatt indult újra a réz, ezüst és ólom bányászata. A német telep 1756-ban vagy 1775-ben olvadt egybe a románok által lakott Baronnal. [[Latin rítusú katolikus egyház|Római katolikus]] hívői 1756-ig [[Ómoldova|Ómoldovához]] tartoztak, azután 1773-ig a [[karánsebes]]i ferencesek gondozták őket, és csak akkor kaptak saját papot. Első templomukat 1780-ban építették, amit a későbbiekben többször újra kellett építeniük. Első [[román ortodox egyház|ortodox]] temploma 1774 és 1777 között épült. 1773-ban újabb ausztriai és csehországi munkások érkeztek, majd 1778-ban megint németeket telepítettek be. A [[Határőrség]] szervezésekor a bányákra való tekintettel nem militarizálták. 1773 és 1788 között éves átlagban 280 [[tonna]] rezet bányásztak. 1779. szeptember 9-én egy rablóbanda egész nap fosztogatott benne, míg a férfiak a bányákban dolgoztak.<ref>Szentkláray Jenő: ''Száz év Dél-Magyarország ujabb történetéből,'' 1. köt. Temesvár, 1879, 378. o.</ref>

 

 

1873-ban [[Krassó vármegye|Krassó]], 1880-ban [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény vármegyéhez]] csatolták, ahol járásszékhely volt. 1871-től működött benne gyógyszertár.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 24. o.]</ref> 1879-ben kohójánál 22, [[pirit]]bányájában 28, [[barnakőszén]]bányájában nyolc fő dolgozott.<ref>[http://epa.oszk.hu/02000/02000/00001/pdf/EPA02000_magyar_banya-kalauz_1881_039-047.pdf Guttmann Oszkár: ''Magyar bánya-kalauz.'' Bécs, 1881]</ref> A szocializmus évtizedeiben lendült fel ismét bányászata, amikor korszerű módszerekkel fejtették a réz- és [[molibdén]]tartalmú [[Porfir (kőzet)|porfirt]]. Lakossága az 1960-as években rövid időre majd kétszeresére duzzadt. 1968-ban kapott városi címet. Itt találták meg először a [[cianotrichit]] nevű ásványt. A bányászat a 2000-es évek második felében szűnt meg végleg.