„Aszkézis” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
57. sor:
A Biblia [[Ószövetség]]ében már találunk aszketikus utasításokat (önsanyargatás, böjt), a különleges eset a szexuális önmegtartóztatás volt, amely elsődlegesen nem az önuralom, hanem a kultikus tisztaság szolgálatban állt. Az [[Újszövetség]]ben [[Jézus|Jézus Krisztus]] azt kérte a követőitől, hogy Isten országáért vállalják a lemondást és tartózkodjanak az e világi dolgoktól.
{{fő|egyszerűség (vallás)}}
Jézus korában többek közt az [[esszénusok]] éltek szigorú önmegtartóztató életet, de [[Keresztelő János]] követői és a [[farizeusok]] is gyakran böjtöltek.<ref>Mk 2,18-22</ref> Jézus után az [[apostol]]ok írásaiban is lemondásra intő tanácsokkal találkozunk, amelyek Jézus visszatértének és Isten országának közeli beteljesülésének jegyében álltak.
A keresztény aszkézist a kezdetektől fenyegette a torzulás veszélye: a világ megvetése, menekülés a világtól, hűtlenség a világ iránti felelősségvállaláshoz, a túlvilági jutalomba vetett remény a lemondások fejében.
A 2. századtól a [[montanizmus]] követői szigorú aszkézist hirdettek; alig tűrték meg a házasságot, és gyakran [[böjt]]öltek. Életvitelük [[Quintus Septimius Florens Tertullianus|Tertullianus]]t is meghódította.
| |||