„Aszkézis” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
64. sor:
A [[gnoszticizmus]] és a [[manicheizmus]] hívei is elvetették a házasságot, szüzességben, hús- és bortilalomban éltek. Nézeteik később újabb mozgalmakban jelentkeztek.
Az ún [[sivatagi atyák]] és követőik [[3. század]]tól az egyiptomi sivatagba vonultak vissza aszkéta életet élve. [[Remete Szent Antal|Remete Szt Antal]] (251–356) példáját követve megteremtették a keresztény [[Szerzetesrend|szerzetesség]] alapjait. A kereszténység 4. századi győzelme után az aszkézis a szerzetesi mozgalomban élt tovább.
Számos szerző lépett fel az aszkézis, különösen a szüzesség ellenségeként, így a 4. században: [[Elvidius]], [[Jovinianus]], [[Vigilantius]]. 431-ben az [[epheszoszi zsinat]] a [[messzaliánusok]] aszkézisét ítélte el.
A középkorban a manicheusok aszketizmusa az [[albigensek]] nézeteiben jelent meg újra. A [[valdiak]] (''valdensek'') tökéletes szegénységet követeltek, a [[flagellánsok]] nyilvánosan is ostorozták magukat. A keresztény aszkézis életideáljával a [[reneszánsz]] valláskritika szállt szembe.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} A [[reformáció]] is elvetette az aszkézis érdemszerző voltát, ugyanakkor [[Kálvin János|Kálvin]] minden követőjére szerzetesi fegyelmet rótt. Idővel egyes [[protestáns]] irányzatokban (például a [[metodisták]]nál) részben újjáéledt az aszkézis.
| |||