„Fehérfarkú gnú” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
101. sor:
=== Veszélyeztetettsége és védelme ===
Ott ahol a két gnúfajt egy helyen tartják, hibrid állatok is megjelennek, és mivel ezek ivarképesek, mindkét gnúfajnak a génállományát károsítják.<ref name=iucn/><ref name=hybrid1>{{cite journal|last=Grobler|first=J. P.|author2=Rushworth, I. |author3=Brink, J. S. |author4=Bloomer, P. |author5=Kotze, A. |author6=Reilly, B. |author7= Vrahimis, S. |title=Management of hybridization in an endemic species: decision making in the face of imperfect information in the case of the black wildebeest—''Connochaetes gnou''|journal=European Journal of Wildlife Research|date=5 August 2011|volume=57 |issue=5 |pages=997–1006 |doi=10.1007/s10344-011-0567-1 |issn=1439-0574}}</ref> Korábban, mielőtt a fehér ember Dél-Afrikába érkezett volna, hatalmas csordákat alkotott ez az antilopfaj. Azonban az ember a 19. század végére, majdnem teljesen kiirtotta; csak kevesebb, mint 600 példány maradott életben.<ref name=estes3/> A mai állatok, azon kevés fehérfarkú gnúknak a leszármazottai, melyek magán vadasparkokban és állatkertekben éltek.
A mai világszintű állományt, körülbelül 18 ezer főre becsülik; ezekből vagy 7000 állat Namíbiában, különböző farmokon él - Namíbia egyébként nem tartozik az ősi előfordulási területe közé. Eme gnúk 80%-a magántulajdonban levő területeken él, csak 20%-a található meg a hivatalos rezervátumokban. A megfigyelések szerint, az állományok növekedésnek indultak, főleg azok amelyek valakiknek a tulajdonai; emiatt a [[Természetvédelmi Világszövetség]] ''(IUCN)'' [[nem fenyegetett faj]]nak minősíti a fehérfarkú gnút. A namíbiai betelepítés annyira sikeres volt, hogy 1982-ben 150 példányból, 1992-re 7000 fős állomány jött létre.<ref name=iucn/><ref name=adw/>
=== Felhasználása és az emberrel való kapcsolata ===
Ez az antilop rajta van, a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Natal tartomány címerén. Az évek során a közigazgatás többször is ábrázoltatta ezt az állatot a postabélyegeken, továbbá az öt értékű [[dél-afrikai rand]]on is fehérfarkú gnú látható.
Habár manapság már nem fordul elő, az egykori történelmi elterjedési területén, korábban ebben a térségben ez a növényevő állat a leggyakoribb zsákmánynak számított. Talán a helybéli oroszlánoknak a főfogása volt. Manapság közgazdaságilag igen fontos szerepet töltenek be, mivel sok [[turizmus|turistát]] vonzanak azokhoz a farmokhoz és vadasparkokhoz, ahol vannak. Mivel megint elszaporodtak, egyeseket újból leölnek bőrükért és [[hús]]ukért; bár amint a csíkos gnú esetében, a húsa száraz, kemény és rágós; viszont a bőre értékes. A gnú húsát megszárítják, és ''biltong''ot készítenek belőle - ez a dél-afrikai bennszülött konyha egyik kedvelt része. A tehén húsa puhább, mint a bikáé, főleg ősszel. A fehérfarkú gnú tízszer több húst ad, mint a [[Thomson-gazella]] ''(Eudorcas thomsonii)''. A hosszú, selymes farkszőrzetéből légyhessegetőt készítenek.
A fehérfarkú gnú az embernek árthat is; például vetélytársa a legelőkön és az itatóhelyeken az emberek szarvasmarháinak. Továbbá különböző betegségeket adhat át a háziállatoknak. A szarvasmarhacsordákban terjeszthetik a [[keleti marhavész]]t, valamint a kullancsokat, a fonálférgeket, a [[galandférgek]]et ''(Cestoda)'', légy lárvákat és valódi mételyek közül a ''[[Paramphistomum]]''-fajokat.
== Jegyzetek ==
| |||