„Zalabér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
1507-ben Béri István engedélyt kapott [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]]tól arra, hogy itt "fából és kőből erődítményt emelhessen". 1553-ban a Béri család fiúágának kihalása után [[I. Ferdinánd király]] Bér falut fele-fele részben adományként [[Nádasdy Tamás]]nak és Mérey Mihály királyi helytartónak adta.
1566-ban, a [[Török hódoltság|törökök megjelenésekor]] a nádor utasította a béri örökösöket a béri vár rendbehozatalára. Egy 1569-ben történt felméréskor Turco olasz hadmérnök már palánkkal, bástyákkal megerősített várat mért fel, egyben ez az egyetlen hiteles alaprajz Bér váráról. Többször tartanak a faluban megyegyűlést is. 1590-es években Bérben dolgozik Egerallyai László királyi adószedő, a vármegyei hadak kapitánya. A [[Tizenöt éves háború|tizenötéves háború]] idején a Zala-völgyében is állandósultak a harcok.
1600-ban Kanizsa török kézre került, Zala megye jelentős része meghódolt a töröknek. 1613-ban pedig az országgyűlés Bért végházzá nyilvánította: a törvény értelmében a vár fenntartásáról, a kincstáron keresztül a megye volt köteles gondoskodni. 1617-ben újra Bérben ülésezik a megyei törvényszék. Bér várának védelmét az Ányos családra bízzák. Az állandó török portyák miatt 1640-ben 20 főből állt a vár katonasága. 1644 Húsvétján a kanizsai törökök megkísérelték a vár elfoglalását, de kudarcot vallottak. Július 5-én egy nagyobb portyázó csapat próbálta meg a vár elfoglalását. A szentgróti felmentő sereg a béri templomnál súlyos harcok árán a Zalának szorítja a törököt. A várvédők kitörtek a várból, és nagy öldöklés közepette a török elmenekült. Az ütközetben 20 magyar katona esett el. A menekülő törökök felgyújtották a falut, egyuttal 5 férfit és 2 lányt még magukkal hurcoltak.
| |||