Wikipédia

„Luigi Dallapiccola” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
botok
25 802 szerkesztés
a →‎Életpályája: clean up, replaced: tíz éves → tízéves AWB
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 795 szerkesztés
belső hivatkozás
57. sor:
[[Fájl:Tanglewood Music Shed and Lawn, Lenox, MA.JPG|bélyegkép|balra|250px|Tanglewood, ahol Dallapiccola tanított]]
 
[[1950]]-ben mutatták be az ''Il prigionieró''t a ''[[Firenze#Maggio Musicale FiorentinóFiorentino|firenzei Maggio Musicalén]]''ban, ő pedig a jubileumi év alkalmából megírta a ''Job : una sacra rappresentazione'' című operáját. Nemzetközi hírneve egyre növekedett: [[Szergej Alekszandrovics Kuszevickij|Serge Koussevitzky]] meghívta, hogy oktasson ''Tanglewood''ban (Lenox/Stockbridge, [[Massachusetts]]) (ahol mások mellett a tanítványa volt [[Luciano Berio]]), az ''Il prigionieró''t pedig bemutatták New Yorkban, a ''Juilliard Theatre''-ben. Hozzákezdett a ''Canti di liberazione'' című kompozíciójához, második amerikai útján pedig megismerkedett [[Thomas Mann (író)|Thomas Mann]]-nal, aki [[1954]]-ben viszonozta a látogatását, Firenzében. Szintén New Yorkban ismerkedett meg [[Arturo Toscanini]]vel, és tett autós kirándulást [[Mexikó]]ba, hogy részt vegyen egy olyan koncerten, amelyet teljes egészében az ő műveinek szenteltek. Ez a kaland is megjelenik önéletrajzi elemként az ''Ulisse'' című operában.
 
Meghívásokat kapott mesterkurzusok tartására a ''Queens College''-ba (New York) és a ''University of [[Kalifornia|California]]'' egyetemre. [[1949]]-ben, Milánóban egyike volt a ''Primo congresso internazionale di musica dodecafonica'' (A tizenkét fokú zene első kongresszusa) szervezőinek, Riccardo Malipiero és néhány fiatalabb kollégája társaságában (mint például ''Camillo Togni'' és ''Bruno Maderna'').
74. sor:
Dallapiccolát [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] muzsikája inspirálta, hogy komolyan elkezdje a komponálást, és [[Claude Debussy]]é, hogy abbahagyja. Amikor az [[ausztria]]i száműzetésben hallotta a [[Bolygó Hollandi]]t, a fiatalember ráébredt, hogy a zeneszerzés az élethivatása, amikor azonban tizenhét évesen először hallotta Debbussyt, három évre leállt, időt adva ennek a fontos hatásnak az elmélyülésre. [[Ferruccio Benvenuto Busoni|Ferruccio Busoni]] neoklasszikus műveinek lenyomata érződik későbbi művein, de a legnagyobb befolyással a ''[[Expresszionizmus (zene)|második bécsi iskola]]'' eszméi, elsősorban [[Alban Berg]] és [[Anton Webern]] zenéje voltak rá, amivel az [[1930-as évek]]ben találkozott. Az [[1920-as évek]]ben keletkezett műveit (amikor még a fasizmus híve volt) visszavonta azzal, hogy soha nem szabad őket előadni, de azért léteznek, és ellenőrzött körülmények között tanulmányozhatóak.
 
Műveiben széles körben alkalmazza a tizenkét fokú hangrendszert és a szeriális technikát, amelyet bálványai fejlesztettek ki; valójában ő volt az első olasz zeneszerző, aki e módszer szerint komponált. Tovább is fejlesztette a szeriális technikát,<ref>[https://en.wikipedia.org/wiki/Serialism Bővebben az angol Wikipédián.] Hozzáférés: 2014-01-16</ref> hogy líraibb, [[hangnem|tonális]] stílust alakítson ki. Az 1930-as évek során stílusa a [[diatonikus hangsor|diatonikustól]], a [[kromatikus hangsor|kromatika]] fellángolásain át, a tudatos szeriális szerkesztésig fejlődött. A tizenkét fokú sorozatok melodikus alkalmazásától eljutott a tisztán szeriális strukturálásig. A szerializmus elfogadása mellett azonban soha nem hagyott fel a dallamossággal, aminek pedig a második bécsi iskola sok becsmérlője szerint nem lenne helye a dodekafón zenében. Mussolini rendszeréből való kiábrándulása változást hozott a stílusában is: az abesszíniai hadjárat után úgy gondolta, hogy zenéje soha többé nem lesz olyan világos és gondtalan, mint volt. Bár vannak későbbi kivételek is, a ''Piccolo concerto per Muriel Couvreux''<ref>Párizsi barátja hétéves kislányának dedikálva. Bővebben: [http://www.naxos.com/reviews/reviewslist.asp?catalogueid=C5045&languageid=EN CD-ismertető a ''Naxos''-on]</ref> ennek különösen jó példája.
 
[[Fájl:Via romana, targa a luigi dallapiccola.JPG|thumb|250 px|Emléktábla Dallapiccola egykori otthonának falán]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Luigi_Dallapiccola”