|
Művei papírra vetésében, későbbi utazásaiban felesége volt a segítségére. [[1964]]-ben, [[1968]]-ban és [[1978]]-ban [[Mongólia|Mongóliában]] járt felfedezőúton; ezekről is megjelent három könyve.
1964 szeptemberében 1 hónapot töltött [[Mongólia|Mongóliában]] a Magyar-Mongol írószövetség írócsere egyezménye keretében. Állandó kísérője ott tartózkodása alatt Megmar nevű Mongolmongol költő, aki 1964 nyarán ugyan ennek az egyezmények köszönhetően Magyarországon vendégeskedett. Az eredeti úti tervben szerepelt Erdélyi István régész expedíciójához való csatlakozás, aki régi hun sírokat tárt fel Arhangaj területen. Sajnos Erdélyi István teherautója lerobbant, s mivel Molnár Gáborékat kötötte az útiterv, így nem sikerült meglátogatniuk a hun sírokat. Utazásuk első felében Arhangaj területre vezetett. Főbb állomásaik, Hudzsirt városa - magyar mérnökökkel találkoztak, akik kútfúrásokban segítettek. Onnan Dzorgol bányavárost érintve [[Cecerleg]] városig jutottak el. Itt a helyi vezetők fogadták őket, s Gundzsav polgármester segítségével fedezték fel a helyi nevezetességeket. Innen egy rövid utazást tettek a Fehér-Hágón át az [[Orhon]] folyót követve az Ulán-Cutgalan vízesésig. Majd útjuk legkeletibb állomásához érkeztek Harhorinban - Övörhangaj területre. Régi neve [[Harhorin]]nak Karakorum volt, s s [[Dzsingisz kán]] alapította. Meglátogatták a híres Erdeni-Dzun kolostort és a magyar mérnökök által épített hengermalmot. Harhorinból visszafelé a Bulgán hegységen átvezető fehér-hágó bejáratánál lefényképezték a híres Tajhir-Csoló követ.
Utazásuk második felében a góbiGóbi sivatagban tettek egy 1600 km-s körutat. Állomásaik, Cogt-ovo oázisa, [https://en.wikipedia.org/wiki/Dalandzadgad Dalandzadgad] városa, Bulgan szumun, Mandal-ovo oázis és a Gurvan-szajhan szurdokán átvágva tértek vissza Ulánbátorba. Útjuk során ismerkedtek nem csak a helyi vezetőkkel, de a helyi gazdaságokkal, a kultúrával, a nyelvvel, a nomád pásztorok életével. Interjút adtak a Mongolmongol rádiónak és [[Ulánbátor]]ban találkoztak az akkoriban ott dolgozó magyarokkal is. Narrátora az út során Margit , a felsége volt. Erről az útról az Egymillió hős országa című könyvében számol be. ▼Erdélyi István régész expedíciójához való csatlakozás, aki régi Hun sírokat tárt fel Arhangaj területen. Sajnos Erdélyi István teherautója lerobbant, s mivel Molnár Gáborékat kötötte az útiterv így nem sikerült meglátogatniuk a Hun sírokat. Utazásuk első felében Arhangaj területre vezetett.
Főbb állomásaik, Hudzsirt városa - magyar mérnökökkel találkoztak, akik kútfúrásokban segítettek. Onnan Dzorgol bányavárost érintve [[Cecerleg]] városig jutottak el. Itt a helyi vezetők fogadták őket, s Gundzsav polgármester segítségével fedezték fel a helyi nevezetességeket. Innen egy rövid utazást tettek a Fehér-Hágón át az [[Orhon]] folyót követve az Ulán-Cutgalan vízesésig. Majd útjuk legkeletibb állomásához érkeztek Harhorinban - Övörhangaj területre. Régi neve [[Harhorin]]nak Karakorum volt, s s [[Dzsingisz kán]] alapította. Meglátogatták a híres Erdeni-Dzun kolostort és magyar mérnökök által épített henger malmot. Harhorinból vissza felé a Bulgán hegységen átvezető fehér-hágó bejáratánál lefényképezték a híres Tajhir-Csoló követ.
▲Utazásuk második felében a góbi sivatagban tettek egy 1600 km-s körutat. Állomásaik, Cogt-ovo oázisa, [https://en.wikipedia.org/wiki/Dalandzadgad Dalandzadgad] városa, Bulgan szumun, Mandal-ovo oázis és a Gurvan-szajhan szurdokán átvágva tértek vissza Ulánbátorba. Útjuk során ismerkedtek nem csak a helyi vezetőkkel, de a helyi gazdaságokkal, a kultúrával, a nyelvvel, a nomád pásztorok életével. Interjút adtak a Mongol rádiónak és [[Ulánbátor]]ban találkoztak az akkoriban ott dolgozó magyarokkal is. Narrátora az út során Margit a felsége volt. Erről az útról az Egymillió hős című könyvében számol be.
Második útjára 1968-ban került sor, amire felesége megint elkísérte. Úti céljukÚticéljuk a Góbi sivatag déli területe volt a Mongol és Góbi-Altáj hegyvidéke, Hentej ajmak - Dzsingisz kán szülőföldje - és több kisebb szumunban tettek látogatást. Ezen út élményei ihlették a Négy Hágó sziklahágó vadonjábansziklavadonában című könyvét.
Harmadik és utolsó útjára 1978 szeptemberében lett lehetősége, de most nem feleségével, hanem húgának fiával, Majoros Jánossal utazott Mongóliába. Mongol kísérői ezen út során Lodoj, Burentogtoh és Baszandzsav.
Fő úti céljuk az Arany-Góbi - más néven a Sárga-Góbi sivataga és a Góbi-Altáj sziklás hegyvidéke volt. Ulánbátorban megérkezésük másnapján ellátogattak a Gandan-kolostorba és egy interjút rögzítettek a magyar rádió számára a főlámával. Első állomásuk Altáj városa, ahova repülőn jutottak el. Onnan terepjáróval a Sárga-Góbi szumun járásközpontjába mentek -, ami ott tartózkodásukottartózkodásuk alatt a központi táborhelyük volt. Altáj városban való tartózkodásuk alatt ellátogattákmeglátogatták a Szonginói Biokombinátot, ahol magyar tudósokkal találkoztak. Második állomásuk a Sárga-Góbi szumun volt. Megérkezésük napján ismerkedtek a helyi központtal, az állattenyésztéssel és a növénytermesztéssel. Mindezt a szumun vezetőjének -vezetője, Dugerdzsov kíséretében. Másnap egy 50 km-re fekvő szuhajfa -bokros területre kirándultak, ahol rovargyűjtést végeztek. A következő napokban több patakot és vízlelő helyetvízlelőhelyet kerestek fel, ahol vadlibára vadásztak és bogarakat gyűjtöttek. Látogatást tettek egy szikla vésetekkelsziklavésetekkel teli szurdokban is -, mely vésetek tibeti nyelven Íródtakíródtak. Felkeresték a 4 patak vidékét is több alkalommal. többszörTöbbször tettek 2 napos kirándulást, amikor az ott élő pásztorok vendégszeretetét élvezték. 3 hét után vissza tértek Altáj városába és onnan Ulánbátorba repültek. Az utolsó napon díszvacsorát rendeztek tiszteletére a Mongol Írószövetség szervezésében. Erről az útjáról is megjelent egy könyv - sajnos már csak halála után, 1981-ben - Arany-Góbi kősivatag címmel. Mely könyvben nem csak az utazásról, de Geleta József 1930-ban megjelent útinaplójából is közölt részleteket.
vendég szeretetét élvezték. 3 hét után vissza tértek Altáj városába és onnan Ulánbátorba repültek. Az utolsó napon dísz vacsorát rendeztek tiszteletére a Mongol Írószövetség szervezésében. Erről az útjáról is megjelent egy könyv - sajnos már csak halála után 1981-ben - Arany-Góbi kősivatag címmel. Mely könyvben nem csak az utazásról, de Geleta József 1930-ban megjelent útinaplójából is közölt részleteket.
=== Visszatérés Brazíliába ===
| 