„Farády István” változatai közötti eltérés

Amatőrként a Zsolnay Gábor vezette ''Belvárosi Irodalmi Színpadon'' kezdte pályáját, itt többek között [[Borbás Gabi]], [[Zsolnai Júlia (színművész)|Zsolnai Júlia]], [[Trokán Péter]] voltak színjátszó társai. Első próbálkozásra sikerült a felvételije a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem|Színház- és Filmművészeti Főiskolára]], ahol [[Vámos László (rendező)|Vámos László]] osztályába került. [[1973]]-ban diplomázott és a [[Katona József Színház (Kecskemét)| kecskeméti Katona József Színház]] tagja lett. Alkatának köszönhetően és nagyszerű orgánumát kihasználva, pályája elején a rendezők főként hősszerepeket osztottak rá. Ebből az időszakból kiemelkedő alakítást nyújtott a ''Don Carlos'' címszerepében. Itt Kecskeméten dolgozott először [[Ruszt József]] rendezővel, aki később is pályáját meghatározó fontos személy volt életében, akit mesterének tartott. [[1978]]-től [[1982]]-ig a Népszínház–Várszínház, 1982–85-ben a [[Nemzeti Színház]] művésze volt. [[1987]]-ig a zalaegerszegi [[Hevesi Sándor Színház]]ban szerepelt. 1987–1991 között a debreceni [[Csokonai Nemzeti Színház|Csokonai Színház]]ban játszott. [[1991]]-től szabadfoglalkozású színművész volt. A Jordán Tamás vezette Merlin Színházban, a Petra von Kant keserű könnyei című előadás díszlettervezőjeként is megismerhették a nézők. A televízió is gyakran foglalkoztatta. Itt az egyik legfontosabb munkája a ''Színészmúzeum'' című sorozat volt, ahol műsorvezetőként olyan ismert művészekkel beszélgetett, mint [[Feleki Kamill]], [[Gobbi Hilda]], [[Rajz János]], [[Makay Margit]], [[Dajka Margit]], [[Greguss Zoltán]], [[Kőmíves Sándor (színművész, 1897–1980)|Kőmíves Sándor]]. Fiatalon, 53 évesen 2004-ben, karácsony másnapján tüdőrákban hunyt el. Jellegzetes, bársonyos, fátyolos hangját számos szinkronszerep, rádiójáték őrzi. Magánéletében [[Falvay Klára]] színművész volt a társa.