„Széchenyi lánchíd” változatai közötti eltérés

A híres angol építőmérnök és hídtervező, William Tierney Clark, akit Sina Pestre hívott, három különböző lánchíd-tervet mutatott be. Az első a [[Nákó-ház]] (ma a [[Gresham-palota]] áll a helyén) vonalában, a második a [[Belvárosi plébániatemplom (Budapest)|Belvárosi plébániatemplom]] vonalában építendő háromnyílású [[függőhíd]], a harmadik pedig az angolkisasszonyok zárdájának vonalában (Irányi utca) építendő gyalogos híd volt.

 

 

A megbízók egyike sem vállalt felelősséget a megfelelő tervváltozat kiválasztására, ezért [[Sina György]], Clark beleegyezésével, két angol mérnököt kért fel szakértőnek. [[John Plews]] és [[Samuel Slater]] részletes helyszíni tanulmányaik alapján terjesztették elő szakvéleményüket, amely három pontból állt: ''a) minél kevesebb mederpillér legyen; b) az alapozás legyen kifogástalan; c) a híd ne a folyó legkeskenyebb részén épüljön.'' A véleményük amiatt is figyelemreméltó volt, hogy a lánchidas megoldásokat pártfogolták, holott a két mérnököt a hagyományos, boltozott hidak és az alapozások szakértőiként ismerték. A megbízók így elvetették a boltozott megoldásokat és azon változatokat is, amelyek a hidat a [[Gellért-hegy]] környékére tervezték. A reális változat így a háromnyílású lánchíd maradt, a kétnyílású középpilléres változatot maga a tervezője, Rennie is csak másodsorban javasolta, a [[rezgés|lengések]] bekövetkeztének nagyobb veszélye miatt.