„Óradna” változatai közötti eltérés

[[1721]]-ben 53 román, 25 szász és 11 magyar család lakta. A szászok többsége ekkor kézműves foglalkozást űzött. [[1760]]-ban kb. 300 román és 30 szász és magyar család élt itt. [[1766]]-ban a [[Határőrvidék]] szervezésével összefüggésben kilenc szász és nyolc magyar családját [[Felsőszászújfalu]]ba, az ottani románokat pedig ide költöztették. Közben azonban jelentős esemény történt a település életében, kijelölve a radnai bányászat harmadik periódusának kezdetét. Elindult a [[Radnai-havasok]] [[ólom]]ércének bányászata, és [[1763]]-ban ólomkohó létesült. Az új bányához osztrák, szlovák és magyar munkások érkeztek. A bányászok állandó otthont még legalább a [[19. század]] végéig Radnán építettek maguknak és a később [[Radnaborberek]]ké fejlődő bányásztelepről hétvégenként visszatértek családjukhoz. [[1770]]-ben a termelés egy időre visszaesett, és csak nyolc bányász dolgozott itt, a többiek elköltöztek. [[1771]]-ben a túlnyomórészt [[Katolicizmus|katolikus]] bányászok számára kápolna épült, [[1782]]-ben [[Plébánia|plébániát]] szerveztek, ugyanekkor a [[Bukovina (régió)|bukovina]]i [[Jakobén]]ből költöztek ide [[Cipszerek|cipszer]] bányászok. [[1795]]-ben a bányák a kincstár tulajdonába kerültek. Bár a bányák is a Határvidék területéhez tartoztak, a határőrök nem válhattak bányászokká és a bányászok sem határőrökké. A bányászok többször panaszkodtak amiatt, hogy a legelőket, erdőket és a [[Regálé|regáliákat]] illetően igazságtalanságok érték őket a határőrök részéről. A bányák 1818-ban 150, 1841-ben 157 főt foglalkoztattak.