Wikipédia

„Uffizi” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 883 szerkesztés
olasz keresztnév
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 883 szerkesztés
ez+az
19. sor:
 
[[Fájl:Galleria degli Uffizi, plaque.JPG|bélyegkép|jobbra|200px]]
[[Fájl:Firenze.Palvecchio.Uffizi03.JPG|bélyegkép|jobbra|Az Uffizi az [[Arno]] felől, a [[Palazzo Vecchio]]]]
[[Fájl:Uffizi 3.JPG|bélyegkép|jobbra|Porta delle Suppliche]]
[[Fájl:FirenzePonteVecchio01.JPG|bélyegkép|jobbra| [[Firenze]], [[Ponte Vecchio]] a [[Vasari-folyosó]] részletével]]
[[Fájl:Firenze.Arno.jpg|bélyegkép|jobbra| A Vasari-folyosó látványa a Ponte Vecchio felől]]
[[Fájl:9754 - Firenze - L'Arno e gli Uffizi - Foto Giovanni Dall'Orto, 27-Oct-2007.jpg|bélyegkép|jobbra|Az Uffizi az Arno felől]]
[[Fájl:CorridorVasari.jpg|bélyegkép|jobbra|A Vasari-corridor mint légifolyosófüggőfolyosó látványa]]
[[Fájl:Uffizi Hallway.jpg|bélyegkép|jobbra|Az Uffizi, a Vasari-folyosó enteriőrje mennyezetfreskókkal, szobrokkal, látogatókkal]]
[[Fájl:Leonardo da Vinci01.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Luigi Pampaloni]]: [[Leonardo da Vinci]]ről készített köztéri szobra az Uffizi falának egyik fülkéjében]]
 
49. sor:
1581-től az Uffiziben elhelyezett Medici-gyűjtemény a múzeumok ismert hétköznapjait élte; gyarapodott a gyűjtemény, újabb és újabb helyiségeket kellett igénybe venni a muzeális darabok elhelyezésére. Mind az épületet, mind a művészeti tárgyakat karban kellett tartani annál is inkább, mert a Medici nagyhercegi család gazdagságát és hatalmát szimbolizálta.
 
[[1583]]-ban egy függőkertet alakítottak ki Buontalenti tervei nyomán a Loggia del Lanzi felett, ugyanitt egy bronzszoborral díszített kutat is elhelyeztek.<ref>A bronzszobor [[Giovanni da Bologna|Giambologna]] és Cencio della Nera alkotása, később a Museo Nazionale gyűjteményébe került.</ref> [[1585]]-ben a magisztrátusok és az Uffizi utcájának elején elhelyezték I. Cosimo de' Medici [[Giovanni da Bologna|Giambologna]] által megformázott szobrát.
 
Még ugyanebben az évben Buontalenti tervei szerint az Uffizi első emeletének keleti szárnyában kialakították a ''Medici színházat'' (Teatro mediceo), nagy újdonsága a [[Színházművészet|színház]]nak a lejtős nézőtér, mely lehetővé tette, hogy mindenki egyformán jól lássa a színpadon játszódó előadást.
56. sor:
Látjuk tehát, hogy nemcsak múzeum volt az Uffizi, hanem a színház révén a társasági élet színtere is. A múzeum és a színház gyarapításáról és karban tartásáról [[1587]]-től a Medici-család soron következő nagyhercege, [[I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg|I. Ferdinánd]] gondoskodott. Ő vásárolta meg még Rómában tartózkodása idején a ''Szemérmes Vénuszt'' (Venus pucida), amely hamarosan [[Medici-Venus]] néven lett közismert. Szintén az ő szerzeménye a [[Niobé szoborcsoport]]. E szobrok a Mediciek római villájában, majd a firenzei Pitti-palotában voltak, s innen kerültek a múzeumba.
 
Népes mesterekből ([[arany]]művesek, [[metszetgrafika|metszetkészítők]]készítők, [[Festőművészetfestészet|festők]], [[üveg]]esek, asztalosok) álló csapat látta el az Uffiziben folyamatosan jelentkező feladatokat, számukra külön helyet biztosított az uralkodó az Uffizi földszintjén, sőt [[1588]]-ban már felügyelőt nevezett ki a sokrétű feladatot ellátó mesterek fölé Emilio de’ Cavalieri római nemes személyében, voltaképpen benne tisztelhetjük az Uffizi első igazgatóját.
 
[[I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg]] uralkodása alatt volt feladat bőven, a Tribuna terem melletti helyiségekben a Medici-család féltve őrzött [[fegyver]]gyűjteményét, valamint ritka és egzotikus műtárgyait ([[bronz]], [[kristály]], [[elefántcsont]] műtárgyak, bútorok, [[természettudomány]]i anyag) kellett elhelyezni. Továbbá a múzeumhoz csatolták a ''Bálványok Termét'' (más néven Bronzok termét), amelyben néhány képen kívül az antik és a modern bronztárgyak nyertek elhelyezést. Kialakították a ''Hermaphroditos-termet'', amelyben a tudományok műszerei kaptak helyet, a [[csillagászat]]tól a hidraulikáig.
62. sor:
[[1589]]-ben Ferdinánd esküvőjének tiszteletére a Fegyvertárat [[freskó]]kkal díszítették és összeállították az Uffizi ''első leltárjegyzék''ét.
 
[[1593]]-–[[1598|98-ban]]-ban a Tribuna előtti helyiségbe egy új [[gyöngy]]berakásos [[írószekrény]]két készíttetett a nagyherceg, s hozzá nemes-kő alapú féldomborművet.<ref>Ma már csak leírásokból ismerhető az írószekrény, féldomborművét a Museo degli Argenti őrzi.</ref>
 
=== Az Uffizi a 17. században ===
71. sor:
[[1631]]-ben [[II. Ferdinánd toszkánai nagyherceg]],<ref>Olaszul: ''Ferdinando II. de’ Medici,'' ([[1610]]–[[1670]]).</ref> ([[II. Cosimo de’ Medici|II. Cosimo]] utódja) a Rovere–dinasztia kihalása miatt, öröklés útján, egy gazdag műgyűjtemény birtokába jutott, amely az Uffizi festmény-gyűjteményét gyarapította értékes alkotásokkal. Ezek közt található például [[Tiziano Vecellio|Tiziano]] ''[[Urbinói Vénusz]]a,'' Francesco Maria della Rovere és Eleonora Gonzaga della Rovere portréi, [[Raffaello Sanzio|Raffaello]] ''[[Önarckép]]e'' és ''[[II. Gyula pápa]] arcképe''.
 
[[1655]]-–[[1656|56-ban]]-ban P. Fitton, a [[Oliver Cromwell|Cromwell]]-féle üldöztetések elől [[Anglia|Angliából]] Firenzébe menekült katolikus szerzetes elkészítette az Uffiziben kiállított antik műalkotások és ékszerek katalógusát.
 
[[Toszkána]] dicsőségét és városainak szépségét hirdetik azok a freskók, amelyek az Uffizi nyugati és déli loggiáinak mennyezetét díszítik. A freskók II. Ferdinánd parancsára és [[Leopoldo de’ Medici]] [[bíboros]] irányításával készültek el. A bíboros könyvtárosa, Del Maestro is segített a munkálatok felügyeletében, a munkálatok majd másfél évtizedet vettek igénybe (1658-1672).
90. sor:
[[1704]]-ben a [[Pitti-palota|Pitti-palotából]], a legenda szerint a Mediciek öltözőszobájából, [[Leonardo da Vinci]] ''Királyok imádása'' c. képe átkerült a múzeumba.
<!--[[1713]]-ban elhunyt Ferdinánd, ''a nagy uralkodó'', teljes műgyűjteménye az Uffizibe került.-->
[[1717]]-ban Anna Maria Luisa de’ Medici, [[János Vilmos pfalzi választófejedelem]] özvegye hazatért Firenzébe, értékes képzőművészeti gyűjteményt hozott magával, köztük flamand festők (például [[Adriaen van der Werff]])<ref>Adriaen van der Werff ([[1659]]-–[[1722]]) holland festőművész.</ref> alkotásait, amelyeket mindjárt kiállított az Uffiziben.
 
[[1723]]-ban trónra lépett Gian Gastone, a Medici dinasztia utolsó nagyhercege, az ő életében nem játszott szerepet elődeinek nemes művészetpártolása, kormányzása (1723-1737) idején az Uffizi értékes beszerzései inkább a munkatársaknak köszönhetők.
130. sor:
Bonaparte tábornok itáliai hadjárata (1899-1914) nyomán rengeteg műkincs került a [[Louvre]]-ba, főleg az itáliai [[kolostor]]ok felszámolása révén. Az Uffizi gyűjteményeit alig érintette az itáliai műkincsek rekvirálása, mert igazgatója, Tommaso Puccini bátor és megvesztegethetetlen volt.
 
Óvatosságból Firenzéből jóval délebbre, [[Palermo|PalermóPalermóba]]ba menekített sok féltett műkincseket, köztük a ''Medici Vénusz''t, [[Paolo Veronese]] ''Kánai menyegző'' című óriási méretű kompozícióját. Sajnos ez az óvintézkedés balszerencsének bizonyult, mert a [[Nápolyi Királyság|nápolyi király]] Napóleon kívánságára gondolkodás nélkül átadta neki az Uffizi féltett kincseit, amelyek aztán a Louvre-ba kerültek.<ref>Paolo Veronese Kánai menyegzője ma is a Louvre egyik ékessége, történetét lásd a [[Paolo Veronese]] szócikkben.</ref>
 
Denon, a Louvre igazgatója jeles itáliai festők műveit rekvirálta Firenzéből, köztük [[Fra Angelico]], [[Sandro Botticelli]], [[Andrea del Castagno]] és [[Filippo Lippi]] alkotásait.
 
Az [[1810-es évek]] közepén, Napóleon bukása után az Uffizi új igazgatóját, Giovanni d’Alesandri szenátort küldték [[Párizs]]ba tárgyalni a műkincsek visszaszerzése céljából. Kétségtelen, hogy a [[Franciaország|francia kormány]] vonakodott visszaadni a műkincseket, s azt a párizsi nép is ellenezte, de végül eredményesen zárult a tárgyalás. Itália a legtöbb műkincset visszakapta, köztük az Uffizi visszakapta a ''Medici Vénusz''t, amelyről időközben másolat is készült [[Antonio Canova|Canova]]<ref>Antonio Canova (1757-1822) velencei szobrászművész.</ref> által. A másolatot később a [[Pitti-palota|Pitti-palotában]] helyezték el.
 
A tűzvész, majd a [[háború]] felhívta a figyelmet a múzeumi műtárgyak pontos számbavételének fontosságára, a teljes anyag katalogizálása [[1818]]-tól újra elkezdődött, [[1819]]-ben már kiadtak egy katalógust a múzeum gyűjteményeiről,<ref>G. Molini: R. Galleria di Firenze, 1819.</ref> [[1825]]-ben pedig egy külön kötetet, amely az Uffizi festményeit<ref>Ramirez di Montalvi alkotása.</ref> írja le.
 
Napóleon [[egyiptomi hadjárat]]a nyomán egész Európában fellendült az egyiptomi műkincsek iránti kereslet. A toszkáni nagyherceg is számos egyiptomi műtárgyat vásárolt az egyiptomi osztrák követtől, s ezzel az Uffizi-gyűjteménynek egy teljesen új szekcióját nyitotta meg.
 
[[1828]]-tól Ramirez di Moltavi igazgattairányította az Uffizit, igazgatósága idején főleg a hatalmas rajzgyűjtemény rendezésével és katalogizálásával foglalkozott.
 
[[1829]]-ben az egyiptomi gyűjtemény a nagyherceg egyiptomi útja révén tovább gyarapodott, de ugyanebben az időben új otthont is kapott, az egyházi célra már nem használatos Santa Caterina-templom épületét. Később a Cennacolo di Folignóban helyezték el, jelenleg a [[Museo Arceologico|Museo Archeologicóban]] tekinthető meg.
 
A Medici-színház működése időközben megszűnt, így annak helyisége más funkciót kapott, [[1839]]-től a büntetőtörvényszék tárgyalóterme volt, majd [[1848]]-tól a Képviselői Kamara helyisége lett.
 
[[1842]]-ben vásárlás útján [[Giottino]] ''Levétel a keresztről'' c. festményével gyarapodott a múzeum állománya.
158. sor:
[[1858]]-ban [[Jean Auguste Dominique Ingres|Ingres]] ''Önarckép'' c. alkotásával gyarapodott az Uffizi.
 
[[1859]]-–[[1860|60-ban]]-ban a [[Toszkánai Nagyhercegség]]et a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz csatolták, majd beolvasztották [[1861]]-ben az új [[Olasz Királyság]]ba. Ebben az időszakban az Uffizi igazgatójának erőfeszítései ellenére sem irányult kellő figyelem a művészetekre.
 
A nehéz körülmények közepette is létrehozták a múzeumban a Kámeák termét, az elköltözött egyiptomi gyűjtemény helyiségeinek egyikében. Sajnos nagyon hamar kirabolták e termet, [[1860]]. [[december 18.|december 18]]-án,]] mintegy 353 múzeumi tárgyat vittek el, [[Gyűrű (ékszer)|gyűrűket]], [[drágakő|drágaköveket]], ékköveket, kámeákat. Később sikerült ezekből valamennyit visszaszerezni, de rongált és csonka állapotban kerültek elő.
 
A rablás nyomán új igazgatót neveztek ki ideiglenes jelleggel, Michelangelo Miglianiri személyében. Kilenc műértőből álló kormányzati bizottságot rendeltek alá, amelynek legfőbb feladata a műtárgyak felügyelete, karbantartása, restaurálása és gyarapítása volt.
 
Michelangelo Miglianiri rövid ideig tartó igazgatói megbízatása alatt is jelentősen hozzájárult az Uffizi szakosodásához. A középkori és reneszánsz medaillonokat átadta az újonnan alakult Museo Nazionale dei Bargellónak.
 
[[1860]]-–[[1862|62-ben]]-ben értékes oltárképekkel gyarapodott az Uffizi állománya, ezek: Giovanni da Milano poliptichonja az Orginissanti-templomból, továbbá Domenico Veneziano ''Mária a gyermekkel és szentekkel'' c. a Santa Lucia de’ Magnoli-templomból.
 
Michelangelo Miglianiri igazgatói székét Fernoni, majd [[1864]]-től Aurelio Gotti töltötte be. Gotti eléggé kaotikus állapotokat örökölt, a gyűjtemények profilja kevert, sokszor csak azért került egy új szerzemény valamely gyűjteményhez, hogy jobban látható legyen. A szobrokból is nagyon sok volt, jelentékeny mértékű zsúfoltság jelentkezett a kiállítási területeken. Gotti a középkori és az újkori szobrokat a Museo del Bargellóba küldte, csak a [[görögök|görög]] és [[róma]]i szobrokat hagyta meg az Uffiziben.
178. sor:
[[1866]]-ban megnyitották a közönség számára az Uffizitől a Pitti-palotáig vezető Vasari folyosót, egy múzeumot csináltak a kettőből, ahogyan ezt Gotti hangoztatta az Uffiziről írt könyvében. A Vasari folyosó falaira nagy mennyiségű képet, metszetet, falikárpitot állítottak ki, szám szerint 1716 múzeumi tárgyat.
 
Ugyancsak 1866-ban az Uffizi nyugati szárnyához kapcsolták a régi Pénzverde épületét, amelyben 1917-ig postahivatal működött, 1917-tőlmajd a múzeum fotográfiai műhelye és exportirodája kapott benne helyet.
 
[[1866]]-–[[1867|67-ben]]-ben feloszlatták az egyházi testületeket, ennek révén sok értékes kép került az Uffizi birtokába, legnevezetesebb [[Leonardo da Vinci]] ''Angyali üdvözlet'' c. festménye a monteolivetói kolostorból, s Bachiacca ''Levétel a keresztről'' c. képe a Santa Maria Maddalena de’ Pazzi kolostorból.
 
[[1867]]-ben áthelyezték az etruszk múzeumi tárgyakat az Egyiptomi Múzeumba, majd az 1871-ben megalapított Etruszk Múzeum lett a gyűjtemény végleges helye. Mintegy körvonalazódik a folyamatos szakosodás, az Uffizi tisztán képgalériává válása.
188. sor:
[[1890]]-ben Uffizi belső terének kialakításában is változás történt, a volt Medici színházat újra használatba vehette a múzeum, de a hely hiánya miatt több kis termet hoztak létre belőle.
 
A [[19. század|19]]-–[[20. század]] fordulójához közeledve egyre több a beszerzés, a szakosodás, a leltározás, s ami a legfontosabb, folyamatosan egyre szélesebb közönség felé nyit az Uffizi. A Corridoio vasarino fent leírt 1866-os megnyitása a legékesebb bizonyíték erre.
 
=== Az Uffizi a 20-2120–21. században ===
 
Az Uffizi [[20. század]]i történetében főleg a festményekkel való gyarapodások híreit, katalógusok kiadásait olvashatjuk. A 20. század két világháborúja közül az [[első világháború]] nem okozott károkat, annál inkább megviselte a gyűjteményt a [[második világháború]].
198. sor:
Szakosodás révén a firenzei Accademiából áthozták Simone dei Crocifissi ''Jézus születése'' c. alkotását, majd Ambrogio Lorenzetti ''Jézus bemutatása a templomban'' c. képét, ugyancsak a szakosodás révén kapta meg a múzeum a Pitti-palotából [[Rembrandt]] ''Önarcképét''. Adományozás útján hozzájutottak [[Caravaggio]] ''Ábrahám áldozata'' c. képéhez.
 
[[1916]]-–[[1917|17-ben]]-ben az Uffizi Galéria munkatársai saját raktárukban rábukkantak Caravaggio ''Fiatal Bachus'' c. képére.
 
Az I.[[első világháború]] után tovább folytatódott a szakosodás, melynek révén újra gyarapodott az Uffizi, kivált az Accademiából kerül át számos kép, köztük [[Pietro Lorenzetti]] ''Szent Humilitas-oltárképe'', [[Gentile da Fabriano]] ''Királyok imádása'' c.; a ''Szent Anna harmadmagával'' c. mű, a közös Masaccio és Massolino alkotás; [[Fra Filippo Lippi]] ''Mária megkoronázása'', Verocchio ''Jézus megkeresztelkedése'', [[Sandro Botticelli|Botticelli]] ''San Barbara-templom oltárképe'', s [[Pietro Perugino]]<ref>Pietro Perugino (c. [[1450]]- k.–[[1523]]) itáliai festő, az [[umbria]]i iskola legjelesebb mestere.</ref> ''Pieta'' c. alkotása. A Pitti-palotából újabb [[arckép]]ek kerültek át az Uffizibe.
 
[[1926]]-ban a múzeum igazgatója katalógust adott ki a gyűjteményről<ref>Giovanni Poggi: R. Galleria degli Uffizi, Catalogo dei dipinti, 1926.</ref> a katalógus tükrözi az Uffizi átrendezését. Giovanni Poggi vezetése (1911-19261911–1926) alatt a múzeum keleti szárnyába kerültek a reneszánsz firenzei és itáliai iskoláinak képei, a nyugati szárnyba pedig a velencei iskola és a [[barokk]] gyűjtemény, a külföldi festők (főként [[németalföld]]i és [[Franciaország|francia]] festők) anyagai, s az [[önarckép]]gyűjtemény.
 
[[1930]]-ban adomány által gyarapodott a múzeum, [[Mattia Preti]]: ''Egy megszállott meggyógyítása'' c. festménnyel.
226. sor:
[[1963]]-ban, a nagy tervezgetések közepette sem feledkezett meg az igazgató a képállományról, két [[New York]]ba került képet szerzett vissza, [[Antonio del Pollaiuolo]] ''Herkules harca a hidrával'' és ''Herkules és Anteus harca'' c. festményeit.
 
[[1964]]-–[[1965|65-ben]]-ben Luisa Becherucci elgondolásait siker koronázta, az olasz művelődési tárca is jóváhagyta a nagy Uffizi tervet, [[Nello Bemporad]] építész megbízást kapott arra, hogy az igazgatóval együttműködve kidolgozza az átalakítással kapcsolatos teendőket. Elsőként a 4. számú, Bountalenti lépcsőt állítottatták helyre az épület nyugati szárnyának vége felé, mely a Lambertescára nyílik. Nemcsak belső átalakításokat végeztek, termek, átjárok egybenyitása, hanem az épületet körülvevő környezetet is felújítatták. Tágasabb, bejárhatóbb, körüljárhatóbb lett a múzeum, alkalmassá vált nagyobb forgalom lebonyolítására, turisták fogadására.
 
Az Uffizi épületének földszintjén nagyobb helyet kapott a restauráló műhely, továbbá több helyet kaptak a nagyobb forgalmat lebonyolítani képes éttermek, várótermek, pénztárak. Az Uffizi közelében fekvő látnivalókat is megcsinosították, ennek keretében került sor régi ház lebontására (Veliti-ház) és a [[San Pietro templom]] rekonstrukciójára. Az [[1960-as évek]] második felében a San Pietro templomban állították ki azokat a freskókat, amelyeket a múzeumban már nem nem tudtak elhelyezni.
242. sor:
Sor került a [[Uffizi Galéria Tribuna terme|Tribuna-terem]] régi fényének helyreállítására is. A Tribuna falai és függönyei ismét vörösek lettek, megnövelték benne a kiállított képek számát, s ismét a terem közepére került a nemes kövekkel kirakott nyolcszögletű asztal, [[1971]]-ben kiállítást rendeztek a terem történetéről. Ma is az Uffizi egyik büszkesége a Tribuna-terem, benne lelt „öröklakásra” a [[Medici-Venus|Medici-Vénusz]].
 
[[1973]]-ban megnyílt a felújított Vasari-folyosó,<ref>A Vasari-folyosó [[1970-es évek]] legelejére eső felújítására nagy szükség volt, mert jelentős károkat szenvedett a [[második világháború]] idején, s a kisebb helyreállítási munkák nem sokat segítettek rajta.</ref> falain 700 kép elhelyezésére nyílt lehetőség, fel is rakták az [[önarckép]]gyűjteményt, a híres emberek képmásait és válogatást a [[17. század|XVII]]-–[[18. század|XVIII. századszázadi]]i [[Olaszország történelme|itália]]i festők műveiből, s szobrokat.
 
A [[20. század|XX. század]] utolsó harmada és az ezredforduló nagy fellendülést hozott a múzeumnak, csodájára jár az egész világ. Igazi múzeumi palota az Uffizi, eszmei értéke felbecsülhetetlen, az emberiség kultúrájának egyik gyöngyszeme, új és új nemzedékek mindig csak tanulhatnak és csodálkozhatnak benne. A palotának pontosan hány szobája van, azt nem lehet tudni, kicsit egybenyitják az egyes szobákat, aztán elválasztják, hogy jobban érvényesüljön a kiállított anyag. A negyvenet is meghaladja a kifejezetten képzőművészeti termek száma, az alábbiakban részletezzük. <!--next-->
293. sor:
Fájl:Fra Filippo Lippi 007.jpg| [[Fra Filippo Lippi]]: ''Mária koronázása angyalokkal és szentekkel'' ([[1450]] körül)
Fájl:Madonna ang Child with saints 1457.Vecchietta. Uffizi.jpg|[[Vecchietta]]: ''Madonna a gyermekkel és szentekkel'' (1457, Contini-Bonacossi-gyűjtemény)
Fájl:Leonardo_da_Vinci_052.jpg|[[Leonardo da Vinci]]: ''[[Angyali üdvözlet (Leonardo da Vinci)|Angyali üdvözlet]]'' ([[1473]]-–[[1475|75]])
Fájl:Barocci_-_Madonna_del_Popolo.jpg|[[Federico Barocci]] ''Madonna del Popolo'' ([[1575]]-–[[1579]])
</gallery></center>
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Uffizi”