„Johann Sebastian Bach” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a előadói gyakorlat |
a előadói gyakorlat |
||
317. sor:
Bach jelentőset alkotott a temperált hangrendszer alkalmazása terén, a ''[[Wohltemperiertes Klavier]]'' című munkájában. Bach korában a [[középhangos temperálás]] volt a használatos, ami azt jelentette, hogy megközelítőleg azonos magasságú [[félhang]]okat használtak. A gond az volt, hogy hogyan rendezzék el úgy az [[oktáv]]on belül a hangokat, hogy a skála egyes hangjai kiegyenlített harmóniai sort alkossanak. Középhangos temperálás esetén egy hangnemen belül ez megoldható volt, de ami jó volt, például, C-dúrban, az nem volt jó f-mollban. Bach rendszerében tetszőlegessé vált az egyes hangnemek közötti átmenet és a tizenkét hang bármelyike alaphangként szolgálhatott.<ref name="Schönberg1" /><ref name="Zenei4" />
Bach zenéje kapcsán az egyik legnagyobb nehézséget az előadói gyakorlat kérdései okozzák. Nyilvánvalóan lehetetlen feltámasztani egy, a Bach korabelivel teljesen megegyező előadásmódot, de érdemes törekedni a kor előadói gyakorlatának megismerésére, és lehetőségek szerinti követésére, a művek hitelesebb tolmácsolása érdekében. A zenei [[romantika|romantika]] korában kialakult előadói hagyomány, amely egészen a 20. század közepéig, a historikus mozgalom megjelenéséig tartotta magát, nem vett tudomást a Bach korabeli előadói gyakorlatról, a Bach-művek előadását a maga korának klasszikus-romantikus zenei előadásmódjához igazította. Az intenzív zenetudományi kutatásoknak köszönhetően a historikus előadói mozgalom megjelenése óta a korábbi generációknál többet tudunk a bachi előadásmód fő összetevőiről. Ennek köszönhetően napjainkban már megszokott, hogy
Számos újítást vezetett be a hangszerjáték területén, többek között neki tulajdonítják a [[viola pomposa]] („pompázatos mélyhegedű”) megalkotását, de ez nem bizonyított.
| |||