„Sivatagi atyák” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Kép:Egypte_Monastique_couleur.JPG|jobbra|bélyegkép|240px|Az egyiptomi szerzetesség elterjedése a 3-5. század között]]
 
'''Sivatagi atyák''' alatt általában azokat az [[ókereszténység|ókeresztény]] [[egyiptom]]i öreg [[remete (vallás)|remeték]]et szokták érteni, akik a [[3. század]]tól a sivatagba visszavonuló [[szerzetes]]eket irányították. [[Remete Szent Antal]] ([[251]]–[[356]]) példáját követve a [[Nílus]] menti sivatagba visszavonulva éltek [[aszkézis|aszkéta]] életet és ezzel megteremtették a keresztény [[szerzetesrend|szerzetesség]] alapjait. E remeték úgy találták, hogy a tisztultabb belátáshoz, az Istennel való párbeszédhez a világi élettől és kísértésektől való visszahúzódás és a csöndmagány csöndje a legmegfelelőbb, a legalkalmasabb hely pedig a sivatag. <ref>Czakó Gábor: Beavatás: az ideák nyelve</ref>
 
[[Palladiosz]] (kb. [[363]]–[[430]]) szerint a [[4. század]] végén csak [[Nitria|Nitriában]] (a Nílus-deltától nyugatra) mintegy 5 ezer, Kelliában pedig kb. 600 szerzetes élt. [[Szkétisz]]t illetően nincsenek adatok, de a 4. század közepén [[Szent Sziszoész|Sziszoész]] úgy találta, hogy túl sok ott a szerzetes, ezért ő a Kolzum-hegyre vonult vissza.