„Posztimpresszionizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
[[Fájl:Paul Cézanne 108.jpg|thumb|Paul Cézanne:Mont Saint-Victorie, 1904-1906]]
 
Az impresszionistákkal ellentétben, akik a tárgyat és a teret "lerombolták"„lerombolták”, és alárendelték őket a festék és színfoltoknak, Cézanne hosszú kísérletezés után kialakította az egyensúly, a stabilitás és a geometrikus valóság festészetét. Egész nemzedékek tanulták azt a művész képeiről, hogy geometria nemcsak az [[arány]] megjelölésére, hanem a tárgyak ábrázolására is alkalmas. Azután azt is megértették, hogy Paul Cézanne képeinek a rendje nem olyan, mint a természeté, s hogy a festő csak olyan formákat és olyan rendet teremt, amelyek gondolatai között élnek. Szerinte a kép a festő lelkének rendezői képességét mutatja meg. Ezzel Cézanne megalkotta a modern esztétika alapjait, amely szerint a műalkotás új valóság, ami a természetben nem létezett addig, amíg a művész meg nem jelenítette.
 
Cézanne szerint a forma és a szín függ egymástól, és „''csak ha a szín eléri teljes hangerejét, a forma is akkor teljesedik ki igazán.''” A festő képein a szín arányától függ a formák térfogata és szilárdsága is. Hogy kiegészítse a konstrukciós igényét, a festő a tárgyakat mértani alakzatokra, kockára, gömbre és hengerre bontotta fel, és elég nagyra festette őket ahhoz, hogy a szín megkapja a maga teljes hangerejét, viszont elég kicsire ahhoz, hogy az építményben levő téglához vagy kőtömbhöz hasonlóan fejezze ki a formák teljességét és szilárdságát.