„Muskéta” változatai közötti eltérés

A gyutacs egy 2-3 mm átmérőjű és kb. 1 cm hosszúságú henger, melyet durranóhigannyal töltöttek meg. Ezt helyezték egy megfelelően kialakított részre, amely a lőporos serpenyő helyét váltotta. A ravasz meghúzásával a kakas rácsapott a gyutacsra, amelyben a durranóhigany felrobbant. Az így keletkezett szúróláng a gyúlyukon keresztül berobbantotta a csőben lévő lőportöltetet, és a keletkező gőzök kirepítették a lefojtott lövedéket. Ez a mechanizmus felgyorsította a töltést, és a 19. században a reguláris erőknél felváltotta a kovás puskákat. További nagy előnye volt, hogy az esetleges esőzés nem lehetetlenítette el a használatát. Az 1848-49-es szabadságharc novemberében megszűntek a külföldi beszerzés lehetőségei (elsősorban angol és belga fegyvergyártóktól vásároltunk fegyvereket). A szervezésben álló honvédség alakulatai közül csak azok rendelkeztek a korszerűbb gyutacsos puskákkal, akik azelőtt a császár seregében szolgáltak. Kovás puskák viszont nagy számban álltak rendelkezésre. A kormány rendelkezésére a hadiiparunk ezután ezeket a fegyvereket alakította át gyutacsos lakatúvá, melyek nagyban hozzájárultak a a kiképzett honvédek felszereléséhez.