|
A következőképpen osztályozható {{refhely|Pallas}}:
* I. A szókincsből meríthető s a) a néplélek képzettartalmát, b) képzetelvonó sajátos eljárását megvilágító adatok. Még pedigMégpedig: 1. az anyagi világra és erkölcsi értékrendre, 2. az anyagi világ mögött rejlő személyesített erőkre s az erkölcsi életrendet szabályozó transzcendentális felfogásra vonatkozó képzetek sorában.
* II. a közmondások és stereotip szólásmódok, megint az első pont felosztása szerint.
* III. A szóbeli néphagyományok, illetőleg a népirodalom epikai része, u. m.úgymint 1. Mesék: a) u. n. tündérmesék, b) állatmesék, c) tréfás és pajkos elbeszélések, adomák. 2. Mondák: a) helyekhez kötött, b) a néphit alakjairól szóló, c) a vallás alakjaihoz fűződő, d) magyarázó mondák (legendák és elbeszélések). 3. Epikus énekek (hősköltemények, románcok, balladák stb.)
* IV. A szóbeli hagyományok lirailírai része, u. m.úgymint 1. dalok, táncdalok és táncszók; 2. dajkarímek, gyermekversikék (amennyiben az 1. alattiak töredékei, vagy magvai).
* V. A szóbeli hagyományok szatirikus, didaktikus és vegyes elemei, u. m. 1. gúnyversek, csúfolódó és bosszantó rímek; 2. köszöntő és ünnepi szokásokhoz füződőfűződő költemények (lakodalmi mondókák stb.); 3. emlékversikék, játék-mondókák, kiolvasó versek stb.; 4. találós mesék.
* VI. A szóbeli hagyományok drámai része, u. m. 1. misztériumfélék s rokonfélék, 2. világi népdráma, 3. drámai formájú népmulatságok és játékok.
Természetes, hogy az elsoroltak legnagyobb része alig választható el a néplélek tanulmányának többi fejezeteitől s folytonos vonatkozásban van egyfelől a mitosz, más oldalon meg a népszokás és általában a népélet jelenségeivel. Mindazonáltal külön csoportban és szorosabb összefüggésben eszközlendő vizsgálatuk nemcsak kivánatos, de szükséges is. Első sorban a módszer tekintetéből, amely az idetartozó elemekre vonatkozólag azok természetéhez képest tulnyomóan irodalomtörténeti; másod sorban pedig azért, mert a F. tárgyai a népek közvetlen, vagy közvetett érintkezésében ősidők óta máig is vándorolnak s igy az etnologia egyik legfontosabb segédtudományának, a különben önállóan is jogosult létü összehasonlító irodalombuvárlatnak is tárgyai.
A F.-ral való céltudatosabb és tudományos rendszerességre törekvő foglalkozás egyfelől a filologia, másrészről az antropologiai és etnologiai tanulmányok kiágazása, s mint ilyen még nem igen tudott magának önálló létre jogosító határozott irányt, szabatosan körülirt tárgykört és kipróbált módszert megállapítani. Épp ezért a reá vonatkozó irodalom is részben a filologiai, részben az embertani és néprajzi szakok közt oszlik meg és önállóbb képviseletre csak azóta tudott szert tenni, amióta egyes országokban F.-társaságok szervezkedtek és ezek saját folyóirataikban irodalmi központokat teremtettek a népélet szellemi nyilvánulásainak összehasonlító tanulmánya v. legalább többé-kevésbbé tág téren mozgó egybegyüjtése számára.
== Jegyzetek ==
|
