„Balatonmáriafürdő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kis javítások
24. sor:
 
== Története ==
A terület a [[19. század]] végén még a [[Festetics család]] [[hitbizomány]]i birtokbirtoka volt, amely [[FecsteticsFestetics Tasziló]] idején a [[filoxéra]] károsultjai számára lett parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, mivel úgy vélték, hogy a homokos területen a kártevő kevéssé él meg. Ez az elterjedt szőlővész, nemcsak a híres [[csopak]]i, [[badacsony]]i, [[Balatonfüred|füred]]i és [[Zala vármegye|zala]]i bortermelőket tette tönkre, de egész Európában „szőlőkáoszt” okozott. A filoxéra-vész közben eltűnt borok közül, az [[1968]]-ban kiveszettnek hitt pintesre, amelynek ma már csak szórványban lelhető csak fel egy-egy tőkéje, Németh Márton talált rá [[Cserkút]] mellett rátalált.<!--Ez Szórványbankell lelhetőide? csakVan felvalami egy-egyköze tőkéje.a pintesnek Balatonmáriafürdőhöz?-->
 
A terület parcellázását ''Gróf Széchenyi Imre'' kormánybiztos kapta feladatul. Ez a terület parcellázását,feladatot amelyető szívügyének tekintett.tekintette, Bravúrosanés teljesített,bravúrosan teljesítményének köszönhetően három-négy év alatt újra hazai és külföldi elvárásoknak is megfelelő [[magyarok|magyar]] bort kaptunkkészíthettek a helyi gazdák.
 
EgyreAz idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az [[1880-as évek]]ben jött létre, az első fürdőegylet pedig csak [[1902]]-ben alakult. A [[Déli Vasút|Déli Vasút Társaság]] is megállóhelyet létesített itt, ezt [[1932]]-től a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] vette kezelésbe.
 
Mária-telepen és Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a nyaralás, [[1925]]-ben egyesítették a két telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet Széchenyi gróf feleségéről, ''Andrássy Máriáról'' kapta. A kikötő később, [[1969]]-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek köszönhetően a kikötő keleti oldalán megkezdődött a mocsarasodás, mivel megakadályozza az áramlatokat, hogy a lerakódott iszapot elhordják. (Az építés során jelentős - korábban víz alatt lévő terület - került feltöltésre. Mostani nevét, a ''Balatonmáriafürdő''t [[1927]]-ben kapta, majd községi rangot érdemelt ki. A második világháború hulláma a Balaton déli partján is végigsöpört, de nagyobb csatákra nem került sor. A település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, így miután a szovjetek másodszor elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, így a lakosság sokáig egy fahídon kényszerült közlekedni. Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A „forradalmi tömeg” az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után úgy egyezett ki a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka - Varga Tibor őrnagy - másnap átállt a forradalom oldalára, amely tettéért megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották.