„Fülep Lajos” változatai közötti eltérés

Munkásságának elején művészetfilozófiai tekintetben az emlékezés [[platonizmus|platonikus]] kategóriáját állította középpontba [[Henri Bergson]], illetve [[Immanuel Kant]] alapján. Ennek gyakorlati kudarcát látva elvetette a gondolatkört és új, dinamikus jellegű létesítőerő keresésére összpontosított, melyet a ''világnézet'' fogalmában vélt felfedezni. Ez a [[művészettörténet]] szellemtörténetté minősítése volt, mellyel megelőzte a [[Bécsi Iskola|Bécsi Iskolát]]. Erre az időszakra tekinthetőtehető [[Friedrich Nietzsche]] ''A tragédia születése'' című művének lefordítása is. Későbbi írásaiban a magyarság nemzeti felemelkedését helyezi középpontbanközéppontba. Lelkészi szolgálata alatt írt az akkoriban szokásos „egykézés” (csak egy gyermek világrahozatala) problémájáról, mellyel később többek között [[Kodolányi János (író)|Kodolányi János]] és [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] is foglalkozott. Fő műve az 1923-ban megjelent ''Magyar művészet'' című könyv, melyben azt vizsgálta, hogy mik a művészetben a sajátos, magyar vonások. Felfogása szerint az egyetemes kultúrába egy nép csak nemzeti kultúrája, művészete útján illeszkedhet be.