„Theuderik keleti gót király” változatai közötti eltérés

A keleti gótok, akik a harci zsákmányból éltek, miután kifosztották szomszédjaikat, további vándorlásra kényszerültek.<ref name=bkf>''Barbár királyok'', 30. oldal</ref> Jordanes így ír pannóniai kivonulásukról: ''"Ezután, minthogy a szomszéd népektől szerzett zsákmány megfogyott, kezdték a gótok egyrészt az élelem és ruházat hiányát érezni, másrészt ezen embereknek, akiknek folyton a harc nyújtott táplálékot, a béke kezdett ellenszenvessé válni. Tehát Thiudimer királyhoz mentek, és nagy zajjal kérték, hogy bárhova tetszik is neki, csak indítson háborút."''<ref name=bkf/>.

 

 

Mivel azonban meglehetősen zavaros viszonyok uralkodtak a birodalom balkáni provinciáiban ({{forr|szöveg=ahol az osztrogótok bizánci területeken éltek, mint ''foederati'' ''[szövetségesei]'' a rómaiaknak}}), Theuderich is hiába kormányozta rátermetten népét, békés és biztonságos hazát itt sem teremthetett, noha Zénón patriciusi, majd consuli címmel is felruházta.<ref name=uralkodok/><ref group=a>{{forr|szöveg=[[483]]-ban ''[[magister militum]]'', majd egy évvel később consul lett.}}</ref> {{forr|szöveg=A keleti gótok egyre nyugtalanítóbbá és kezelhetetlenebbé váltak Zénó számára.}}