„IV. Márton pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox egységesítése AWB |
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) |
||
21. sor:
==A Márton név előtt==
Eredetileg ''Simon de Brie'' néven látta meg a napvilágot a [[franciaország]]i [[Touraine]] tartomány egyik nemesi várában, [[Montpensier]]-ban [[1210]] körül. Kiváló nemesi családban látta meg a napvilágot, amely elsőrangú neveltetéssel párosult. Egyházi karrierjének első állomása [[Rouen]] volt, ahol [[presbiter]]i rangot kapott. Röviddel ezután [[Tours]]-ba utazott, ahol a ''Szent Márton-templom'' [[kanonok]]ja, majd kincstárnoka lett. Simon kiválóan bánt a templom gazdasági ügyeivel és családi kapcsolatai sem voltak elhanyagolhatóak abban a tényben, hogy [[IX. Lajos francia király|IX. Lajos]] király felfigyelt képességeire, és maga mellé vette udvarába. Először Simon az uralkodó tanácsadója volt, majd [[1260]]-ban Lajos [[kancellár]]rá nevezte ki, és később a királyi pecsétőr hivatalát is betölthette. Befolyása nemcsak a világi hierarchiában öltött testet, hiszen [[IV. Orbán pápa]] [[1262]]-ben a ''Szent Cecília-templom'' címzetes [[bíboros]]ává szentelte fel. Ekkor Simon rövid időre [[Róma|Rómába]] utazott, majd pápai legátusként kétszer is visszatért szülőföldjére. Először [[1266]]-ban [[IV. Kelemen pápa|IV. Kelemen]] követeként érkezett [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károly]]hoz, hogy tárgyaljon vele a [[szicília]]i trón elfoglalásáról. [[X. Gergely pápa|X. Gergely]] pontifikátusa alatt pedig a francia klérus egyházi fegyelmének megszilárdítása miatt érkezett francia földre. Több zsinatot is összehívott, amelyek közül az [[1276]]-ban megtartott [[bourges]]-i zsinat volt a legkiemelkedőbb.<br>
Amikor [[1277]]-ben III. Miklós foglalta el a pápai trónt, Simon kissé háttérbe szorult, ugyanis ekkoriban már közismert volt a bíborosi kollégiumban, hogy a francia származású bíboros Lajos és általában az [[Anjou-ház]] elkötelezett támogatója volt. Miklós politikája azonban éppen ellentétes erőkre épült. A pápa igyekezett kiszorítani a Szicília trónján ülő Anjou Károlyt Itáliából és a korábbi Pápai Állam területéről. Miklós sikerei azonban csak ideiglenesnek mondhatók, hiszen alig három év múltán az idős egyházfő meghalt, így eredményei nem lehettek tartósak. A pápa halála után az egyre inkább két pártra szakadó [[konklávé]] [[Viterbo|Viterbóban]]
==Pontifikátusa==
| |||