„Parthenopéi Köztársaság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dupla a-k megszüntetése AWB
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Nyelvtani javítás kézi ellenőrzéssel: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.)
41. sor:
Ruffo hadserege, orosz és török hadihajók támogatásával [[Nápoly]] ellen indult. A francia seregek visszavonultak, így a gyenge nápolyi hadsereget könnyen le tudták győzni. Csak [[Nápoly]] és [[Pescara]] városok álltak ellen.
 
1799. június 13-án Ruffo csapatai elérték [[Nápoly]]t és Ponte della Maddalena-i csatában legyőzték a városvédőket és bevonultak a városba. Ruffo serege és a lazzarik folytatták az utcai harcokat, és ugyan sikerült meghódítaniuk a várost, mégsem voltak a helyzet magaslatán, ugyanis a franciák a [[Sant’Elmo erőd|Castel Sant’Elmoból]], míg a köztársaságpártiak a [[Castel Nuovo|Castel Nuovóból]]ból és a [[Castel dell’Ovo|Castel dell’Ovóból]]ból ágyúzták az utcákat és várták a felmentő spanyol-francia flottát. Ruffo igyekezett minél hamarabb kiegyezni és kiüríteni az erődöket, annak ellenére, hogy [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]] megtiltott bármiféle egyezkedést a felkelőkkel. Rövid egyezkedések után a köztársaságiak és a franciák beleegyeztek az erődök feladásába, cserébe a jövőbeni szabadságuk biztosításába. A franciákat és az ezt igénylő köztársaságpártiakat biztosították, hogy szabadon elhajózhatnak [[Toulon]] felé.
 
[[1799]]. [[június 24.|június 24-én]], miközben a távozó hajókat rakodták, megérkezett [[Horatio Nelson|Nelson]] flottája. Az admirális nem fogadta el kapituláció feltételeit. Ruffo közbenjárására [[június 26.|június 26-án]] engedélyezte a köztársaság-pártiak hajóra szállását is. [[június 28.|Június 28-án]] viszont a királyi udvartól kapott felhatalmazás értelmében mégis letartóztatta az elutazni készülő felkelőket.