„Fenékpuszta” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
56. sor:
Fenékpuszta területén a [[4. század]]ban egy mintegy 15 hektáros kiterjedésű [[Római Birodalom|római]] erőd épült, 44 toronnyal, robusztus falakkal. Az erődön belül raktárépületek, fürdők, reprezentatív és adminisztrációs épületek is álltak, falain kívül, attól délre pedig egy nagy kiterjedésű temetőt tártak fel, ahova a kutatási adatok szerint a 4. századtól egészen a [[9. század]]ig temetkeztek. A feltételezések szerint ez egy római közösség továbbélését jelzi, amit alátámaszt az is, hogy az ebből az időszakból előkerült leletanyag egy keresztény hitű csoport itt tartózkodását tanúsítja, melynek tagjai továbbra is megőrizték római antik kultúrájukat és kapcsolatrendszerüket – annak ellenére is, hogy a térséget közben elérte a népvándorlás és az egymást követő évszázadok során mintegy fél tucatnyi különböző népcsoport fordult meg itt. A keresztény közösségről (melyet a régészet Keszthely kultúraként tart számon) az esetenként különleges gazdagságú sírok leletanyagai mellett egy kora keresztény bazilika is tanúskodik.
Úgy tűnik, hogy a 7. század közepétől mintegy 100 évig lakatlan volt az erőd területe, de a 9. századtól a ismét használatba vették, a Karoling birodalom részeként.
A fenékpusztai római kori település valószínűleg a Valcum nevet viselte. Feltehetőleg itt született 455-ben [[Theuderich keleti gót király]].<ref group=a>A tanulmányban a szerző az írott- és a régészeti források összevetése során meggyőzően bizonyítja, hogy Theoderich születési éve 455, születési helye pedig a Balaton vidéke, feltehetően Valcum (Keszthely-Fenékpuszta). Kiss 2003: Pannonia szülötte volt-e Nagy Theoderich? In: Népek együttélése Dél-Pannoniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. (gyk). Szerkesztők: Lengvári István-Vonyó József, Pécs, 2003. 187-206.</ref>
Fenékpuszta mai legjelentősebb épületegyüttesét az egykori Festetics-major épületei képezik, melyek közül a legkorábbiak még a [[18. század]] végén jöttek létre. A középtengelyt alkotó főépülethez észak és dél felől, szigorú szimmetrikus rendben egy-egy szárnyat csatlakoztattak, gazdasági helyiségekkel és istállókkal. A 19. században Festetics László az épületeket kibővíttette, a homlokzatokat klasszicista stílusúra építtette át, valamint a középső tömb emeletráépítést is kapott, itt helyezték el grófok szobáját. Az épületegyüttes oldalszárnyaiban ebben az időszakban is lótenyésztés folyt.
| |||