„Lengyelország három felosztása” változatai közötti eltérés

Úgy lehet jellemezni Lengyelország-Litvánia unióját a felosztást megelőző utolsó éveiben (a 18. század közepén), mint egy nem teljesen szuverén államot: modern terminológiával [[Oroszország]] [[bábállam]]a volt, mivel gyakorlatilag az orosz cár választotta ki a lengyel királyokat (ez különösen igaz az utolsó uniós királyra [[II. Szaniszló Ágost lengyel király|II. Poniatowski Szaniszló Ágostra]], aki egy ideig az orosz [[Imperator|uralkodó]], [[II. Katalin orosz cárnő|Nagy Katalin]] szeretője volt.

 

 

Az unió semleges maradt a [[hétéves háború]]ban, bár rokonszenvezett Franciaország, Ausztria és Oroszország szövetségével és megengedte, hogy az orosz csapatoknak, hogy Lengyelország nyugati területeit bázisként használják Poroszország ellen. [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] ezt úgy torolta meg, hogy nagy mennyiségű hamis lengyel pénzt veretett, mellyel komolyan hatott a lengyel gazdaságra. Az Oroszország irányította lengyel nemességen és a varsói orosz miniszteren Nyikolaj Repnyin hercegen keresztül [[II. Katalin orosz cárnő|Nagy Katalin]] kikényszerített egy alkotmányt, mely megszüntette [[II. Szaniszló Ágost lengyel király|II. Poniatowski Szaniszló Ágost]] [[1764]]-ben hozott reformjait. Ezeket a változásokat az úgynevezett Repnyin-szejm hozta, melyet Repnyin követről neveztek el, aki de facto diktálta ennek a szejmnek a határozatait (és aki elrendelte néhány politikájával elégedetlenkedő hangoskodó, név szerint Józef Andrzej Załuski és Wacław Rzewuski elfogását és száműzését Szibériába). A ''liberum vetót'' és az elmúlt évszázad összes régi visszaélését megváltoztathatatlan részként biztosította az új alkotmány (az úgynevezett ''kardinális törvényekben'') Az uniót kényszerítették arra, hogy Oroszország védelemét kérje a növekvő porosz veszéllyel szemben. Brandenburg-Poroszország az ország északnyugati részéből követelt egy darabot, hogy egyesítse a keleti és nyugati tartományait. Ez a Lengyel-litván uniónak a [[Balti-tenger]] partjából csak kis részt hagyott [[Lettország]]ban és [[Litvánia|Litvániában]].

 

 

A lengyelek a politikai rendszer, a kereskedelem, az infrastruktúra, az oktatás, a tudomány és a kultúra fejlesztésével is erősíteni igyekeztek államukat. Megbízást adtak [[Jean-Jacques Rousseau]] és [[Gabriel Bonnot de Mably]] politikai gondolkodóknak, hogy fogalmazzanak meg ajánlásokat az anarchia felszámolása és egy új alkotmány megszövegezése érdekében. Rousseau 1772-ben készült el [[A lengyel kormány figyelmébe (esszé)|A lengyel kormány figyelmébe]] című esszéjével.

A szomszédok, nevezetesen Poroszország, Ausztria és Oroszország titkos szerződést kötöttek, hogy megőrizzék a ''status quot'': vagyis, hogy biztosítsák, nem változnak az unió törvényei. Ezt a szövetséget később a lengyelek a "három fekete sas szövetségének" nevezték, mivel mindhárom hatalom fekete sast használt állami szimbólumként, szemben a lengyel fehér sassal.

 

 

=== Az első felosztás ===