„Flavius Stilicho” változatai közötti eltérés

Stilicho [[magister militum]]i minőségében eredményesen védelmezte meg a széthulló nyugati területeket a barbár betörésekkel szemben. [[397]]-ben [[Macedonia (provincia)|Macedoniában]] és [[Görögország]]ban legyőzte az [[I. AlarichAlarik nyugati gót király|AlarichAlarik]] vezette [[gótok|nyugati gótokat]], illetve [[Africa|Africában]] elfojtott egy felkelést. [[401]]-től kezdve [[Raetia]] és Észak-Itália területén harcolt, és két nagy csatában ([[402]] – [[Pollentia]], [[403]] – [[Verona (Olaszország)|Verona]]) állította meg ismét AlarichAlarik nyugati gótjait.

Látványos eredményei ellenére Stilicho helyzete nem volt teljesen biztos. 406. december 31-én vandálokból, alánokból és szvévekből álló germán tömeg áttörte a rajnai limest, majd átlépve a Rajnát ellepték Galliát. Ezt a támadást haderő híján már hadvezéri zsenije sem tudta megállítani. Barbár származása, ariánus hite, hatalmas vagyona és mindenhatósága miatt a római udvar mindig is ferde szemmel nézett rá: terjesztették róla, hogy a saját fiát akarja a trónra ültetni, és hogy lepaktált a barbárokkal. [[408]] augusztusában – feltehetően egy [[senatus|senatori]] körökben szerveződött puccs keretében – [[Ticinum]]ban fellázadt a helyi [[Római légió|legio]], mire Stilicho [[Ravenna|Ravennába]] menekült, ahol fogságba esett, majd Honorius parancsára kivégezték. Halála után erős idegenellenes hangulat uralkodott el a birodalomban, és a hamarosan bekövetkező pogromok során a rómaiak kb. 10 000 gótot mészároltak le. Az AlarichAlarik vezette gótok ezt megbosszulandó törtek be Itáliába.