„Egyházi ének” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
[[Telegdi Miklós]] prédikációinak I. és II. részében ([[1577]], [[1578]]) találni az első, nyomtatásban megjelent magyar népénekeket. (6 karácsonyi és 2 húsvéti ének.) Ennél mindenképpen több volt a nép gyakorlatában. Az [[1560]]-as nagyszombati zsinat a templomban csak olyan énekeket engedélyez, amelyeket már száz évvel azelőtt biztosan jóváhagytak, vagy amelyeket ezután fognak jóváhagyni. Sőt, a Telgedi-féle [[pécs]]i püspöki könyvtár [[1586]]-ból két énekeskönyvet is felsorol, a mára már elveszett ''Psalterium Hungaricum''ot és a ''Cantiones Hungaricae''t.
A [[17. század]] folyamán sűrűn megjelenő nyomtatott vagy kéziratos imádságos, elmélkedéses, vagy prédikációs könyvek majdnem mind tartalmaznak több-kevesebb énekszöveget is. [[Pázmány Péter]] – aki a szenténekek nagy megbecsülését és kiváló egyházzenei képzést hozott magával római tanulmányi éveiből – az [[1629]]-es nagyszombati zsinaton rendezni akarta a magyar egyházi népének ügyét, a zsinat el is határozta egy kottáskönyv kiadását. Az [[1638]]-as nagyszombati zsinat [[Lósy Imre]] érsek alatt megismételte ezt a határzoatot, de a mostoha körülmények miatt nem volt végül foganatja.
[[1651]]-ben jelent meg a [[Cantus Catholici]], [[Kisdy Benedek]] egri püspök finanszírozásában, [[Szőlősy Benedek]] jezsuita atya szerkesztésében. Ez volt az első nyomtatott [[hangjegy]]es énekeskönyv az egész magyar zenetörténetben. Dallamai patinás veretű, ősrégi zamatos, művészi magyar melódiák; ha sok közülük idegen származású is, már jóval a török hódoltság és a [[reformáció]] viharai előtt ott éltek a magyar nép ajkán és szívében.
| |||