„Szecessziós építészet Magyarországon” változatai közötti eltérés

A 19–20. század fordulóján folytatódott a korábbi tendencia, és az egyházak egyre kevesebb szerepet vállaltak építtetőként, illetve beruházói tevékenységük áttevődött a szakrális épületekről a közösségi, szolgáltató, egészségügyi funkciókra. A kor kiemelkedő templomépületei nem jellemezhetők egységes stílussal, inkább egy-egy építész (Lechner Ödön, Kós Károly, Medgyaszay István) életművébe illeszkednek szervesen. A templomépítészetben a szecesszió (olykor [[neostílus]]okkal vegyítve) tovább élt, mint más területeken; jó példa erre az elhúzódó építkezés miatt csak 1941-ben befejezett [[Pápa (település)|pápai]] [[Református templom (Pápa)|református templom]], [[Dudás Kálmán]] munkája. Magyarország szakrális építészetére igazán hosszan tartó hatást Kós Károly és a Fiatalok munkássága gyakorolt. A két világháború között az ő hatásukat mutatja [[Szeghalmy Bálint]] számos munkája, például az 1938-ban felszentelt [[miskolc]]i [[Deszkatemplom]], a 20. század második felében pedig a magyar [[organikus építészet]] alkotói folytatták hagyományaikat.